A háromfős családból először az édesapa költözött ki Hajdúböszörményből Svédországba, majd 2017 januárjában követte őt az édesanya, Gyulai Enikő és az akkor kevés híján 2 éves Dominik is. Ahogy Enikő mondja, rövid időn belül rá kellett jönniük, hogy nem kifizetődő két külön országban élniük, sem anyagilag, sem érzelmileg.
Enikő és kisfia, Domi (Fotó: Gyulai Enikő)
Domi így Svédországban lett óvodás, most pedig a harmadik osztályt kezdte, az ottani jól bevált forgatókönyv szerint, augusztus közepén. A tanítás május végén, június elején ér véget, ám az utolsó két hétben általában már csak kirándulnak a gyerekek. „Dominik nagyon várta már, hogy elkezdődjön a tanév, mert az összes barátjával újra találkozhat a suliban. Itt egyáltalán nem ritka, hogy a szülők a nyári szünet alatt nem dolgoznak és máshol töltik a vakációt, így a gyerekek az iskolakezdésig nem is találkoznak” –meséli Enikő.
Bár Domi már kicsi kora óta Svédországban él, nem adta fel neki a leckét, hogy egy másik országban legyen iskolás, és ne Magyarországon, az ovi és a suli közötti váltás volt egy kicsit nehezebb, de aztán ezt az akadályt is átugrották.
A svéd csavar
A gyerekek beiskolázását nem övezi akkora felhajtás a svédeknél, mint itthon, elegendő, ha a szülők befizetik azt az alapdíjat, aminek mértékét a családok jövedelméhez igazítják. Enikőék 33 ezer forintnak megfelelő összeget dobnak így a közösbe, amivel biztosítják a kisfiuk helyét a napköziben.
Minden mást az állam áll, se a füzetekért, se a tankönyvekért, sőt a menzáért sem kérnek egyetlen svéd koronát sem.”
Dominak már augusztus 19-én véget ért a nyári szünet (Fotó: Gyulai Enikő)
Az államtól kapott könyveket és füzeteket nagyrészt az iskolában tartják, így nem kell oda-vissza hurcolni a gyerekeknek közel 10 kilós táskát.
Az első tanévben a gyerekek még egész máshogy tanulnak, mint másodiktól, ez sokkal inkább egy átvezető szakasznak tekinthető az oviban töltött idő és az iskolás évek között. „Itt a kicsik inkább azt sajátítják el, hogy hogyan viselkedjenek egymással vagy hogy miként fejezzék ki az érzelmeiket. Minden nap kezdetén és zárásakor énekelnek, és sokat játszanak” – idézi fel az elsős emlékeket Enikő.
Függetlenül attól, hogy hányadik osztályt kezdik a nebulók, az első tanítási nap többnyire beszélgetéssel és élménybeszámolókkal telik, a svédeknek eszébe sem jut hosszúra nyúlt beszédekkel tarkított évnyitó ünnepséget tartani a tűző napon.
„Ilyenkor viszik be a suliba az úgynevezett bingólapokat, amiken a nyári szünetben gyűjtögethetik a pontokat, ha olvastak például az asztal alá bújva, a ház legmagasabb pontján vagy a nagymama kertjében.”
Dominik már nagyon várta, hogy elkezdődjön a suli (Fotó: Gyulai Enikő)
Könyvek a suliban, maximális figyelem és szuper menza
Enikő szerint a svéd iskola egyik legnagyobb előnye, hogy empatikusak a tanárok. „Ha valami nem megy, azt nem erőszakolják bele a gyerekekbe, hanem megvárják, hogy megértsék. Úgy vannak vele, hogy mindenki másban jó.”
Emellett Enikő szerint igazán előremutató, hogy egyre több dolgot elektronikusan tanulnak a gyerekek, nagyon sokszínű a választék a menzán és minden téren odafigyelnek a gyerekek igényeire.
Iskolaköpenyt, egyenruhát a svéd gyerekek sem viselnek, de Enikőnek többen is jó emlékként meséltek arról az időről, amikor náluk még bevett szokás volt az uniformis. „Azt mondják, hogy aki nem márkás cuccban jár iskolába, azt sok helyen kinézik. Ez valószínűleg inkább a nagyobbakra igaz, Domiéknál a harmadik osztályban nincs még terítéken.”
A tanév során sok szünet teszi lehetővé a feltöltődést a gyerekeknek: az úgynevezett sporthéten a nagyobbak például elmennek a sulival sítáborba, az otthon maradóknak pedig fellocsolják vízzel a focipályát, hogy korcsolyázhassanak. Karácsony és január elseje között beiktatnak még egy hosszabb szünetet, hogy a tanév nagyjából felében kipihenjék magukat.
A nyári napközi is tele van színes programokkal, tényleg a gondtalan vakációé a főszerep.”
Bár Enikő csak a saját tapasztalataira hagyatkozhat, hiszen Dominik sosem járt itthon iskolába, azt mondja, egy percig sem bánja, hogy a kisfia ebben a skandináv országban tanulhat. Amikor zárásképp arról kérdezem, miért érzi így, lényegretörően csak annyit mond: „Azért, mert nincs, ami a magyar állami oktatásban jobb lenne.”
Nyitókép: Gyulai Enikő
Kapcsolódó cikkek
