„Ahogyan a gyerekek egyre érettebbek lesznek, a jelek szerint fokozatosan finomodik az érzékelésük azzal kapcsolatban, hogy mikor tartják aggályosnak a hazugságot. Ezt főként az határozza meg, hogy az állítás árt-e valakinek vagy sem” – állítja a kutatást vezető Victoria Talwar, akit az foglalkoztatott, hogy a gyerekek morálisan mennyire képesek felmérni azt, hogy milyen következményekkel járnak hazugságaik.
A szakember és csapata közel 100 hat és tizenkét év közötti gyereket vizsgált. A gyerekeknek olyan rövid filmeket mutattak, amelyekben gyerekszerű bábuk vagy hazudtak, vagy az igazat mondták. Az előbbi kategórián belül több változat is volt: előfordult, hogy a hazugsággal a bábu másoknak ártott (pl. egy ártatlan emberre terhelte olyasmi felelősségét, amit az el se követett). Volt olyan verzió is, amelynek során a hazugság éppen hogy segített, de egyes változatokban a bábuk igazat mondtak, és ezzel ártottak másnak.
A gyerekeket nem csak arra kérték, hogy mondják meg, ki hazudott és ki mondott igazat, hanem azt is, hogy ki érdemel dicséretet, és ki inkább büntetést a figurák közül. Azzal, hogy megállapítsák, mikor hangzott el hazugság, a gyerekek többségének nem volt gondja, de a hazugság morális értékelése már más lapra tartozott: nagyjából 10-12 éves korra alakult ki a gyerekekben, hogy fel tudták mérni, hogy a negatív következmények problematikusak, ugyanakkor létezhetnek kegyes hazugságok is.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
