(Kép forrása: Getty Images)
A C-típusú szülőség magyarázatához érdemes ismerni az A és B személyiségtípusokat. Ahogy arról korábban írt a Motivátor Magazin, az „A-típusú” és a „B-típusú” személyiségek elmélete két amerikai kardiológus, Dr. Meyer Friedman és Dr. Ray Rosenman munkája nyomán lett ismert, az 1950-es években. Ők eredetileg nem személyiségelméletet akartak megalkotni, hanem a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőit azonosítani. A két személyiségtípus elkülönítése két fő kritériumon alapul: az idővel való versengésen és a stresszre adott reakciókén.
Azóta a két személyiségtípus gondolata sok helyen jelen van, köztük a gyereknevelési elméletekben is megjelenik. Ahogy azt a HuffPost UK korábbi cikke írja, az A-típusú személyiségeket szorgalmasnak, szervezettnek és céltudatosnak szokták leírni, a B-típusúakat pedig érzelmileg jobban ráhangolódottnak, érzékenyebbnek és lazábbnak tartják, gyakran a motiváció és a sürgetettség rovására.
De egyre több szó esik a C-típusú személyiségről is, ami a kettő keveréke.
A Good Housekeeping cikke szerint is a C-típusú szülő az A- és B-típusok között egyensúlyoz. A C-típusú szülőt úgy írja le, mint aki arra koncentrál, ami a legfontosabb számára a szülőségben – például ha azt akarja, hogy a gyerekei jó jegyeket kapjanak, és prioritásként kezeli az oktatást. Más területeken pedig teljesen rendben van, ha lazább. Ez a szülői típus nagyszerűen alkalmazkodik a változásokhoz: ha a gyerekeik elalszanak, és nem érnek el balettórára szombat reggel, az nem a világ vége.
A portál szerint a C-típusú anya koncepcióját Ashleigh Suratt indította el Instagramon.
„Ahelyett, hogy arra tanítaná a gyerekeket, hogy a siker abból fakad, ha mindent jól csinálnak, a C-típusú anya azt tanítja, hogy a fejlődés a tanulásból, az alkalmazkodásból, a hibák kijavításából és a folyamatos előrelépésből ered” – idézi a portál Dana McNeil házassági és családterapeutát.
A portál felteszi a kérdést, hogy vannak-e a gyerekekre vonatkozó szabályai a C-típusú anyáknak? – amire azt a választ adja, hogy biztosan, de ezek nem mind kőbe vésett szabályok. „A C típusú anyák hajlamosak egyensúlyozni a határok és az érzelmi kapcsolódás között” – idézik Pamela B. Rutledge-t, a kaliforniai Santa Barbarában található Fielding Graduate University médiapszichológia professzor emeritája. „A melegség és a következetes határok kombinációja jobb érzelmi szabályozással, magabiztossággal és függetlenséggel jár a gyermekeknél” – magyarázta.
Ahhoz, hogy hatékonyan kalauzolja a gyerekeit, a C-típusú szülő eldönti, hogy mely szabályok a legfontosabbak számukra. Rutledge ehhez azt javasolja, hogy tegyen különbséget az elvek és a preferenciák között. „Az olyan elveknek, mint a kedvesség és az őszinteség, a kötelezettségek betartása és a biztonság, következetesnek kell lenniük. A preferenciák, mint például az, hogy a gyerekek egyforma zoknit viseljenek, vagy hogy tökéletesen tiszta legyen a ház, rugalmasabbak lehetnek” – fogalmazott.
„Amikor egy anya prioritásként kezeli azt, ami igazán számít, miközben elengedi az apróságokat, akkor a gyermekének az egyik legfejlettebb kognitív készséget tanítja – a tökéletlenség elviselésének és az alkalmazkodás képességét” – idézi a portál Heather Wittenberg gyereknevelési pszichológust.
Lehetnek-e hátrányai ennek a nevelési stílusnak?
Ahogy más szülői stílusoknak, úgy a C-típusú szülőségnek is az előnyei mellett árnyoldalai is lehetnek. A portál szerint egyrészt valószínűleg a szülő nem akar túl laza lenni.
A rugalmasság és a lazaság ugyanis akkor működik jól, ha nem megy át érdektelenségbe vagy túlzott engedékenységbe – erre érdemes figyelni. Ez a szülői hozzáállás akkor működik igazán jól, ha továbbra is jelen vagyunk, és figyelünk a gyerekre és észrevesszük, hogy mire van szüksége.
A lényeg tehát nem az, hogy minden apróság miatt szabályokat kell felállítani, hanem hogy a rugalmasság mellett a fontos dolgokban továbbra is odafigyeljünk és határokat szabjunk.
Emellett arra is érdemes figyelni, hogy ne akarjuk mindenáron elérni, hogy a gyerek mindig jól érezze magát, mert ez hosszú távon nem feltétlenül segíti a gyereket. Az egyik legfontosabb dolog, amit adhatunk a gyereknek, hogy megtanítjuk: a nehéz érzéseket is el lehet viselni. Lehetünk szomorúak, csalódottak vagy dühösek, ezeket az érzéseket pedig megélhetjük és feldolgozhatjuk, és a rossz érzések sem tartanak örökké.
Ezért ahelyett, hogy egy szomorú gyereket azonnal megpróbálnánk felvidítani, érdemes inkább beszélgetni vele arról, mi bántja. A cél nem az, hogy mindenáron megszüntessük a kellemetlen érzéseit, hanem hogy segítsünk neki megérteni és feldolgozni azt, amin keresztülmegy. Így nemcsak az adott problémával birkózik meg könnyebben, hanem azt is megtanulja, hogyan kezelje a nehéz érzelmeket később, önállóan.
Annak érdekében, hogy a rugalmasság ne váljon túlzott engedékenységgé, érdemes kiválasztani két-három olyan családi alapelvet, amelyekből nem szeretnénk engedni, és ezekhez következetesen ragaszkodni. A gyerekeknek ugyanis biztonságot ad, ha tudják, milyen elvárásokhoz kell tartaniuk magukat.
A C-típusú szülői hozzáállásnak számos előnye lehet, például a szülő kevesebb stresszt élhet át, és a gyerek számára is nyugodtabb, támogatóbb légkört teremthet. McNeil szerint a lényeg nem az, hogy tökéletes gyerekeket neveljünk, hanem hogy segítsünk nekik kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket.
Kapcsolódó cikkek
