Összegyűjtöttünk néhány állatos mondókát. Ne felejtsük, a mondókázás nem csak közös játék, örömforrás, hanem remekül fejleszt is, a memóriát, a szókincset, az anyanyelv szabályszerűségeit, fizikai és érzelmi aktivitással is jár.
Cirmos cica, haj,
hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
most lesz neked jaj!
Ha én cica volnék,
száz egeret fognék,
de én cica nem vagyok,
egeret sem foghatok.
Erre, kakas, erre, tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréjja, haréjja, ugorj
a fazékba, zsupsz!
Pál, Kata, Péter, jó reggelt,
már odakinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk,
az a nagy tarajú:
“Gyere ki a rétre, kukurikú!”
Itt meg is hallgathatod:
A bárányt, ha lefektetik,
aluszik.
A madár, ha anyja mondja,
lenyugszik.
Hunyd be te is szép szemed,
aludjál,
aludjál, és szépeket álmodjál,
álmodjál!
Nyuszi ül a fűben,
fűben szundikálva.
Nyuszi, talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris egyet elkapott!
Madarak voltunk,
földre szálltunk,
búzaszemet szedegettünk.
Mondd meg nekem te,
hányat mondasz te?
Bújj, bújj, medve,
gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél szép csendesen,
hogy a vadász meg ne lessen,
bújj, bújj, medve,
gyere ki a gyepre!
Itt meg tudod hallgatni:
Lepke, lepke, szállj le!
Szállj le a kezemre!
Mézem is van, cukrom is,
válogathatsz benne!
Kecske ment a kiskertbe,
a káposztát megette.
Siess, kecske, ugorj ki,
jön a gazda megfogni!
Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
A zsiráf az igen nyalka,
csuda hosszú az ő nyaka.
Legeli a falombot,
sose visel kolompot.
Kapcsolódó cikkeink mondókák témában:
Kapcsolódó cikkek
