Barancsi-Molnár Edina kommunikációs szakemberből képeztette át magát fejlesztő pedagógussá, hogy teljes erőbedobással segíthesse tanulási zavarokkal küszködő gyermeke fejlődését.
Miután szembesültek a diszlexia és diszkalkúlia diagnózissal, a család számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az állami rendszerben alanyi jogon járó fejlesztések sajnos nem elegendőek a kisfiú felzárkóztatásához.
Edinát a karriermódosításban elsősorban az ösztönözte, hogy tudatosan részt akart venni gyermeke fejlesztésében, de az is, hogy ennyi fejlesztést úgy, hogy közben három másik gyermeket nevelnek férjével, anyagilag sem egyszerű megoldani.
Edinát nagyon boldoggá tette a karriermódosítás, úgy érzi, hogy amellett, hogy családját és gyermekét így tudja legjobban segíteni, az életfeladatát is megtalálta. A helyzet persze tartogat kihívásokat, hiszen nem könnyű fejlesztőként és anyaként egyszerre jelen lenni gyermeke életében.
A beszélgetésben felmerült az integráció kérdése is. Vajon mi a jobb egy tanulási nehézségekkel küzdő gyermeknek? Ha integrált közösségbe jár, ahol ugyan “húzzák” a társai, de folyamatosan szembesül saját nehézségeivel, vagy egy demokratikus tanulócsoport, ahol hasonszőrű gyermekekkel tanulhat?
Az Anyasorsok mostani részéből ez is kiderül.
Kapcsolódó cikkek
