“Egy nagy kertes házat pillantok meg, amint a megadott címre érkezem. Szép, és biztonságos. Annyira biztonságos, hogy nekem is tíz percembe kerül, mire bejutok az épületbe. A két ajtó, és a kertkapu is zárva, csengő nincs. Kopogtatásomat egy árva lélek sem hallja meg. Aztán egy rövid telefonhívással jelzem, hogy itt vagyok. A kertkapunál egy fiatal és kedves ovónő fogad. A kapu sípolva jelzi, hogy kinyitották, amint becsukjuk, elhallgat. Mint megtudtam a kapun csak kóddal lehet be- és kijutni, ezt a kódot a szülők természetesen tudják. Nyugtázom is magamban, hogy itt valóban ügyelnek arra, hogy a picik nehogy felfedezőútra induljanak.”
“Szép és biztonságos környezetben vannak a gyerekek. Különböző foglalkozásokban és úszásoktatásban van részük, a mindennapjaik során. Ez mind pozitív. Viszont, amit mindenképp a negatívumok sorában említenék, az a pedagógusok hozzáállása.”
Ha kíváncsi vagy, mi volt a baj, olvasd el a bejegyzést az Egy dadus naplója című blogon!
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
