A rossz tanulóra hamar ráhúzzák: buta, vagy azt, hogy lusta disznó. Ha már belekerült ebbe a skatulyába, nehezen fog kimászni belőle. A legjobb, ha utánajárunk, valóban a képességeivel van-e baj, vagy más probléma áll a gyönge eredmények mögött. Gondolja át, mikor kerül olyan helyzetbe, hogy a vártnál rosszabban teljesít. Talán, ha túl magasra tették a mércét? Ha nem tud felkészülni a feladatra? Ha nincsenek meg a megfelelő munkakörülmények? Ha lelki gondok bántják? Vagy ha nem tudja, hogy kell megoldani az ön előtt álló feladatot? A gyerekek sincsenek ezzel másként.
Képes lesz rá?
Alsósoknál érdemes végiggondolni, hogy milyen volt a gyerek ovis korában. Érdeklődő, aktív? Szeretett beszélgetni, mesélni? Hogy állt a rajzolással, vagy más finom mozgást, figyelmet igénylő játékkal? Volt-e szükség fejlesztésre, javasolta-e az óvónő, az óvodai logopédus vagy nevelési tanácsadó, hogy egy évvel később kezdje a sulit? Ha arra jutunk, hogy gyerekünk előtt túl magasra tettük a lécet, amikor elsőben ebbe az iskolába írattuk, ne törődjünk bele. A legjobb, ha a területileg illetékes nevelési tanácsadó segítségét kérjük, vagy más szakember segítségével megkeressük a gyerek számára legjobb iskolát, és utánajárunk, milyen területen kellene fejleszteni.
– Tavaly járt hozzám két nagycsoportos, akik hasonló gondokkal küzdöttek – meséli Nagy Sára fejlesztőpedagógus. – Szeptemberben egyikük olyan iskolában kezdte az elsőt, ahol Meixner- módszerrel tanulnak a gyerekek, lassan haladva, szótagolva. Nincs vele semmi gond, neki elég a boldoguláshoz, hogy ovis korában feljesztő foglalkozásra járt, és az, hogy a számára megfelelő módszerrel és tempóban tanulhat. A másik gyerkőc viszont „elit” osztályba került, ahol már novemberben sok-sok betűt tudtak a gyerekek, mint kiderült, többségük úgy érkezett, hogy tudott olvasni. A kisfiú képtelen legyőzni ezt a hátrányt. Sajnos a szülők nem látják be, hogy nem neki való ez a hely, inkább természetgyógyászhoz járnak vele.
Hátrányból indul
Ha a fent említett kisfiú továbbra is ebben az „erős” osztályban marad, egyre nehezebb dolga lesz, hiszen már az alapok megtanulásánál elveszti a fonalat.
– Tíz éves kortól fogadunk gyerekeket. Sajnos sokan érkeznek úgy, hogy nem tudnak jól olvasni – mondja Kovács Péter a Tüskevár Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója. – Ha egy gyerek akadozik az olvasásban, ez nem csak az irodalomjegyén látszik meg, sajnos azt is szinte kizárja, hogy matekból jó legyen, hiszen a szöveges feladatok megértése nélkül nem jut semmire. Ha nincsenek alapok, nem tudunk mire építkezni. Be kell hozni ezt a lemaradást.
Aki ilyen hátránnyal küzd, szinte biztos, hogy elveszti a lelkesedését a tanulás iránt. Csalódott, és önmagát is butának könyveli el. Nem könnyű innen elmozdulni, de nem is lehetetlen, ha a számára fontos felnőttek lehetővé teszik, hogy tiszta lappal induljon, és segítenek neki. Tanárváltás, iskolaváltás vagy hosszabb betegség miatt az addig jól tanuló gyerek is érezheti úgy, hogy hatalmas hátrányt kell ledolgoznia. Ha a szülei és tanárai ilyenkor biztatás vagy segítség helyett csalódottságukat, elvárásaikat hangsúlyozzák, ezzel csak fokozzák a bajt, hiszen a szorongó gyerek még nehezebben tanul.
Lelki mélyponton
Felnőtt fejjel tudjuk, hogy életünk folyamán átélünk hullámvölgyeket, a lelki válság rontja a teljesítményünket. Ugyanígy vannak ezzel a gyerekek, náluk a tanulásban jelentkezik a probléma.
– Általánosban jó tanuló voltam, fel is vettek egy erős gimnáziumba – emlékszik Robi. – Az első két év még ment, aztán otthon nagyon feszült lett a helyzet. Éppen akkor lettem szerelmes, de, talán a szüleim kudarcát látva, nem mertem belemenni a kapcsolatba. Kétségbeejtő volt, mindig ezen járt az eszem. Amikor leültem a könyv elé akkor is. Hiába olvastam, nem tudtam figyelni. Az órákon, mintha ott se lettem volna. Sokat rontottam abban a tanévben.
A kisebb gyereknek is lehetnek hasonló gondjai, akár azért, mert az osztálytársak kirekesztik, a szülei válnak, meghalt a nagymama vagy testvér született, és még ezer okból. Itt sem megoldás, ha a gyerektől pusztán jobb jegyeket követelünk. Keressünk neki segítséget, beszéljünk a tanáraival arról, hogy nehéz helyzetben van (de ne beszéljük ki a gondjait) és biztosítsuk róla, hogy bízunk benne, együtt érzünk, mellette vagyunk.
Mindenki jó valamiben!
A sikeres tanulás egyik legfontosabb pillére az önbizalom és a motiváció. Mindenki tudja, hogy a nemszeretem munkához nagyon nehéz hozzáfogni. Sok diák úgy érzi, hogy képtelen az unalmas leckeírással, vagy a tankönyv olvasgatásával megtanulni amit kell, még inkább elveszi a kedvét, ha a tanár órán csak ledarálja az anyagot. Ezek a gyerekek másféle helyzetekben szereznek sikerélményt. Lehet, hogy a sportban, zenében vagy a társas helyzetekben jók. Náluk ezt kellene kihasználni.
– A tanulás eredményessége a diák erősségeiben rejlik – mondja Dr. Tózsa Istvánné a Britannica Nyelviskola vezetője. – Ha a tanítványomat olyan módszerrel tanítom, ami azokat a tulajdonságait mozgósítja, amelyekben erős, akkor mind a ketten sikerélményt élünk át. Ma már annyi lehetőségünk van, a hangfelvételektől kezdve a társasjátékokon át az interaktív leckékig, hogy mindenkinek megtalálhatjuk a legjobb módszert. De, ha megismerjük, hogy milyen típusú intelligenciája erős a diáknak, még különösebb eszközök nélkül is adhatunk neki tanácsot. Ha valaki jó a zenében, akkor támaszkodjon hallására, ritmusérzékére. Ne csak a könyvet nézve biflázza a tanulnivalót, hanem olvassa fel magának, vagy másoknak. Hallgasson idegen nyelvű verseket, tanulja meg a kedvenc számai szövegét. Ha igazi társasági lény, a legjobb, ha talál valakit, akinek elmagyarázhatja, amit tanult. Vagy csetel az osztálytársaival a tananyagról, tanulócsoportot szervez. Ha viszont magányos farkas, isten ments, hogy egy csoportban úgy érezze, kínos helyzetbe került. Legjobb, ha elbújik a kuckójában, megtervezi a tanulnivalót, és kiharcolja, hogy ne zavarják. Ez rettentő sokat segít. Éppen ezért tettük föl a honlapunkra Gardner féle többszörös intelligencia tesztet. Aki kitölti, megtudhatja, hogy mik az erősségei, mire támaszkodhat, hogyan fejlődhet, és milyen segédanyagokkal teheti élménnyé a tanulást.
Tökéletesen egyetértek a tanárnővel. Mióta reggelente a vonaton a régi poros angol CD-imet hallgatom, hiába szólnak érmés telefonálásról és jugoszláviai nyaralásról, mégis előre mutat a dolog, ugyanis roppant sokat haladtam. Legalábbis abban, hogy meg merjek szólalni angolul. Előfordulhat, hogy a gyerek magától is ráérez a saját módszerére. Sosem felejtem el, amikor harmadikos Marci fiam hosszan, bosszúsan üldögélt a nyelvtan füzete mellett, amibe különböző szófajok felhasználásával kellett volna példamondatokat írni. Szétvetette az unalom, szinte blokkolta az agyát. Ám egyszer csak lázasan írni kezdett, majd egy jó idő múlva megjelent, hogy felolvassa a művet. Azt találta ki, hogy alliterációban írja meg a leckéjét: ez a saját maga által létrehozott kihívás szárnyakat adott neki. Én meg remekül szórakoztam az eredményen.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Nők Lapja Egészség
Kapcsolódó cikkek
