“A 17 éves tinédzser fiam nagyon gonosz a húgával. Többször beszéltem már vele erről, de egyedül nem tudok változtatni rajta. Régen olyan közel álltak egymáshoz, és megszakad a szívem, hogy így bánik vele. Mit tehetek?” – tette fel a kérdést a parents.com szakértőjének egy kétségbeesett anya.
Emily Edlynn, családokkal foglalkozó pszichológus erre azt mondja, hogy az idősebb testvér húgával szembeni aljas bánásmódja mögött gyakran több ok is meghúzódhat. A szakember szerint fontos, hogy a szülők gyakran épp ügy legyintenek a folyamatos zaklatásra, mint az egyszer-egyszer előforduló testvéri civódásra. Az is fontos, hogy míg gyermekeink még mindig otthonunkban élnek, mi szülőkként befolyást gyakorolhatunk a pozitív testvéri kapcsolatok előmozdítására.
Szívszorító látni, hogy az általunk legjobban szeretett emberek a világon úgy viselkednek, mintha gyűlölnék egymást. A kihívás az, hogy kezelni kell a kérdező fia és lánya közötti hatalmi különbséget anélkül, hogy súlyosbítaná a problémát azzal, hogy bármelyik gyerek azt érezze, hogy a szülő az ő oldalára áll.
- Kapcsolódó cikkünk: Óvodai bullying: a kiközösítéstől a verekedésig
Mi az a tipikus testvérdinamika?: A serdülőkori fejlődés az identitásfejlődésről szól. Ez azt jelenti, hogy a tinédzserek jobban elszakadnak a családjuktól, hogy rájöjjenek, kik is ők, milyen is a saját személyiségük. Összhangban a tinédzserek nevelésének tanával, ez a folyamat gyakran tartalmaz konfliktusokat, megbeszéléseket, valamint szabályok és korlátok megkérdőjelezését. Ami a serdülőkori testvérkapcsolatokat illeti, a kutatások kimutatták, hogy a serdülő testvérek távolabb vannak egymástól, mint az általános években. Ez még inkább igaz, ha ráadásul különböző neműek. Tehát normális lehet, ha a kérdező fia nincs olyan közel a húgához. A viselkedése azonban abnormális lehet, és zaklatásnak minősülhet.
Mikor minősül testvéri megfélemlítésnek?: A szülők gyakran figyelmen kívül hagyják a szokásos testvéri verekedést, és ilyenkor előfordul, hogy megfélemlítésre kerül sor, amire nagyon oda kell figyelni, mert nem oldódik meg magától, és maradandó károsodást okozhat.
A testvéri megfélemlítés standard definíciója a következő három jellemzőt tartalmazza: erőkiegyensúlyozatlanság, ismétlődő viselkedések és szándékos bántó cselekedetek (pl. kiáltozás, megaláztatás, megfélemlítés).
Vedd figyelembe, hogy ezeknek a zaklató magatartásoknak nem kell fizikailag agresszívnek lenniük. Az egyik kulcsfontosságú szempont az, hogy az egyik testvér szisztematikusan bántó magatartást tanúsít a másikkal szemben, ahelyett, hogy egyformán piszkálnák egymást.
A testvéri megfélemlítés megelőzésének módjai
A szülők akaratlanul is hozzájárulhatnak a testvéri megfélemlítés kockázatához. A következőket érdemes elkerülni:
- Lehetővé kell tenni a testvérek számára, hogy maguk rendezzék a vitáikat, hidd el, nem fognak verekedni!
- A testvérek folytonos összehasonlítgatása. Csak féltékenységet szülhet, ha az egyik gyereket felcímkézitek, hogy ő az okos vagy ő az atletikus.
- Folyton az egyik gyereknek kedvezni a másikkal szemben.
- Kapcsolódó cikkünk: A testvéri zaklatás károsabb, mint hisszük
Amit tehettek:
- Határozzatok meg alapszabályokat, amelyek leállítják a gyerekek vitáját, amint a probléma megoldódott!
- Adjatok lehetőséget minden gyereknek, hogy elmondhassa, mi történt és azonosítsátok a történetek közös pontjait és a különbségeket is.
- Ösztönözd az érzéseik megbeszélésére és a másik által mondottak megismétlésére (empátiát és perspektívát alakít ki).
- Segítsetek ötletelni, hogyan is lehetne megoldani a konfliktust.
Kapcsolódó cikkek
