(Forrás: Getty Images)
A hisztiző gyerek legtöbbször a földre veti magát, sír, kiabál, nem hall meg semmit – és közben szülőként az egyik legkellemetlenebb érzéssel találkozunk: mindenki minket néz.
A nyilvános hiszti teljesen normális gyerekkori jelenség, mégis sok szülő érzi úgy, hogy ilyenkor „valamit nagyon elrontott”. A szakemberek szerint azonban nem maga a helyzet a probléma, hanem az, ahogyan reagálunk rá.
Miért gyakori a nyilvános hiszti?
A kisgyerekek érzelemszabályozása még fejlődésben van, emiatt a fáradtság, éhség vagy az ingerekkel való telítettség gyorsan túlcsordul, hiszen a frusztrációt még nem tudják szavakba önteni, ez pedig könnyen összeomláshoz vezethet.
A nyilvános helyzet azonban nem csak „véletlen egybeesés”: sok gyereknél ott telik be a pohár vagy szakad el a cérna, ahonnan aztán nincs megállás!
A legtöbb szülő ilyenkor ösztönösen nem a gyerekre, hanem a környezetre reagál: próbálja gyorsan elhallgattatni és fegyelmezni a kicsit, arra törekedve, hogy minél előbb véget érjen a nagyjelenet… Ez érthető, hiszen a társadalmi nyomás erős. Csakhogy a gyerek ezt nem „nevelésként” éli meg, hanem érzelmi elutasításként.
Ami tényleg segít ilyenkor
A szakemberek szerint a kulcs a nyugodt, következetes jelenlét.
- Lelassulás (még ha mindenki siet is)
- Rövid, egyszerű mondatok használata
- Határok tartása, érzelmi elfogadással: „Látom, hogy most nagyon mérges vagy itt vagyok veled és megoldjuk.”
A nyilvános hiszti nem nevelési kudarc, hanem az éretlen idegrendszer és a túlterhelés találkozása. A gyerek ilyenkor nem „rossz”, hanem szabályozni próbál, csak még nem megy neki jól. És te sem vagy „rossz szülő”, csak egy nehéz helyzetben próbálsz többé-kevésbé helytállni.