A nők számtalan, számomra megfejthetetlen tulajdonsága közül az egyik a cicomázkodási hajlam – ma már egész biztos vagyok abban, hogy ezért egy módosult gén felelős. Korábban azt hittem, hogy ez az effektus a környezet károsító hatásai – divatmagazinok, reklámfotók, butikok kirakatai – révén alakul ki, de látva a lányomat, aki újabban rendszeresen feldíszíti magát, fel kellett tételeznem, hogy ez veleszületett rendellenesség lehet. Még ott virít az ülepén a tojáshéj, de már “kiöltözik”! A fejére “usanka” kishátizsákból (csak semmi konvenció) úgy, hogy a jobb füle előrekandikál a heveder alól, micimackós törülköző boaszerűen átvetve a vállon, Zsoma levetett csíkos zoknija az egyujjas báli kesztyű, apa halászléfőző köténye a hanyag eleganciájú, földig érő kisestélyi, és mindehhez két rongypelenka kalucsninak a lábakon. Nem állítom, hogy az összkép az utolsó párizsi divatot idézi – inkább egy piréz hómlesz ünnepi viseletét -, de akkor is. Zsoma ehhez képest dömperrel a fején és vödörrel a lábán egészen elfogadható postás. (Legalábbis saját bevallása szerint ő most éppen “Postás Pet”.)
Bál van…
Manapság a szülők elpuhulásának megakadályozása már a bölcsődével kezdődik: szülinapi zsúrok szervezése, őszi (gesztenye, dió és elsárgult levél) termékbeszolgáltatás, Mikulás-ünnepség, ballagás és FARSANGI bál.
A soron következő megpróbáltatás tehát a maszkabál. (Elképzeltem, amint tetőtől talpig pelenkás-bodys totyogók ropják a palotást vagy a bécsi keringőt nyitótánc gyanánt…)
Maskaraválasztás-ügyben (ikrek esetében!) nem árt némi körültekintés:
1. A vérontás elkerülése érdekében legcélravezetőbb a közös vagy egyforma jelmez.
2. Ha nem közös és pláne nem egyforma, akkor hosszas és alapos diplomáciai előkészítéssel, valamint meggyőző ideákkal alátámasztott két azonos “nehézségi fokú” maskara kell.
3. Kiiratkozunk a bölcsődéből.
A “közös fellépésre” tett javaslataim sorra zátonyra futottak (“Évértékelő” kategóriában egyrészt már elfogytak a Hacsek és Sajó-jelmezek, másrészt a párom rettentően csúnyán kezdett el nézni az ötlet hallatán, a “teletábbik” meg ugye négyen vannak, és amikor a hiányzó kettő természetes úton való pótlásán kezdtem tanakodni, a párom még annál is csúnyábban kezdett nézni.)
Kölcsön vagy saját kezűleg?
Léha múltam ezúttal is megbosszulta magát. Ha én annak idején a könnyűipari műszaki főiskolás csajokkal a jelmezkészítés rejtelmeire is szakítok időt, vagy legalább egy kis szabás-varrást is beiktatunk, akkor most nem a pelenkaöltés és a terítőbeszegés képeznék szabótudományom csúcsait. Forrasztópákával meg legfeljebb Bádogembert tudnék összetákolni. (Bár bizonyos népi megfigyelések és Béla barátom szerint a fakabátot se az asztalosnál kell megrendelni.) Be kellett látnom, ezúttal mindenki jobban jár, ha kihagyjuk a csináld magad opciót, és maradunk a kölcsönzésnél.
Ezzel csupán annyi a baj, hogy hiába szeretném én, mondjuk, Kukorinak és Kotkodának öltöztetni a nokedliket, ha egyszer az ő méretükben csak Micimackó és Méhecske jelmez kapható. (Milne meg magára vessen, hogy Róbert Gida baráti körébe nem írt méhecskét!) Óriási megkönnyebbülésemre a manók boldogan masíroznak a bölcsődei szobájuk felé nyakig Winnie The Pooh és Honeybee maskarában, és állati hitelesen marakodnak a mézesbödönön…
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
