Ha belegondoltunk a lehetőségekbe (arcfestés nyakig sárban, lufieregetés tornádóban, ugrálóvár jégesőben, tűzoltó-bemutató élesben), talán nem csoda, ha a jól bevált kis mentsvárunkat választottuk az Ipoly mellett. (Ha még egy kicsit árad a folyó, akkor szó szerint mellette, pedig domboldalon van a házunk.) Egy bajom van ezzel az időjárással, eddig éveken keresztül pontosan tudhattam, hogy az aszályért, árvízért, amerikai bankcsődért és csecsen terrorizmusért ki a felelős vezető itthon. De most?
Dupla öröm
A játékosztályok roskadásig zsúfolt polcai, a kínai játékipar nyomasztó túltermelése, plusz a nagyszülőkkel folytatott gondos konzultációk mellett szinte elképzelhetetlen, hogy bármiből beduplázzon egy normális kisgyerekes háztartás. Mondom, normális, de nem a miénk.
Zsoma egészen úriemberként fogadta a csapást, mintegy érdekességként fogva fel, hogy újabban mindenkitől ugyanazt az ajándékot kapja. (Béla barátom egyszer, hajdanán, egyetlen karácsony leforgása alatt három NDK-s mini grillsütőre tett szert. Egy darabig úgy nézett ki, mintha a konyhájában is lenne egy hi-fi torony.) A kiskrapek tett némi tétova kísérletet, hogy ő tulajdonképpen beérné egy olyan babával is, amit Csenge kapott, de átlendítettük a holtponton. (Még szerencse, hogy vannak késői órán is nyitva tartó egységek. Jó, tudom, népnyúzók, meg fújmultik, meg le velük, de most jól jött.)
Drótszamáron
Adott két padláson porosodó (egypálcás) mountain bike, egy bringázásra érdemes börzsönyi táj, plusz pont kettő szállítható nokedli, akkor már csak két gyerektároló szerkezet hiányzik a bicókról. Nosza! Biztonságból, minimális kényelemből nem engedünk, így most van két gyerekülésünk, aminek tartozéka egy-egy alászerelt bringa. (Extrák Trabanttal eladók!)
Zsoma a próbaültetést (lábtartót, biztonsági övet beállítandó, ilyenkor imbolyog kicsit a canga) követően közölte, hogy köszöni szépen, de neki nem tűnik elég biztonságosnak ez az egész. Így az anyja kénytelen volt addig taszigálni körbe-körbe a bringát, gyereket, amíg végül Zsoma bele nem egyezett egy próbajáratba. Igen, pontosan, mindenki jól tippelt! A kör végén nem akart kiszállni.
A nap végére mind a két gyerkőc zsokévá nőtte ki magát (van bennük versenyszellem), mi pedig lógó nyelvvel roskadtunk le a jól megérdemelt jégbe hűtöttek mellé. A két bringa is átesett a keresztségen: Kincsem és Overdose.
Vízözön
Egy elgyengült pillanatomban vásároltam két vízipisztolyt, gondoltam, nyári pancsolásokhoz jó lesz. (Béla barátom szerint ilyet épeszű ember nem tesz. Szerintem a nettó kontrollvesztés okának – nálam is – a rendszeres szlovák sör fogyasztást tudja be. Nézzek csak Ficóra vagy Slotára!) Ráadásul éppen gyereknapon (időjárásilag) beszorultunk a házba, és éppen az elmaradhatatlan Fireman Sam ment dévédéről, éppen az az epizód, amikor a rosszcsont Norman Price mindenkit rettegésben tart a vízipisztolyával. (Mert ki más is lehetne az én csemetéim példaképe?) Ki tudna ellenállni egy ilyen ziccernek? Az esti fürdetés után katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánítottam a fürdőszobát, és szóltam a vízügyeseknek, hogy az ár levonulása után korlátozott számban átvennék fölöslegessé vált homokzsákokat.
Mert a folyók visszahúzódnak a medrükbe, de a mi két vízipisztolyunk, az marad.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
