“A feleségemmel, Ágival hetente egyszer angolórára visszük a hároméves Emmát” – meséli Gergő, a kétgyerekes budapesti családapa. “Mindketten felsőfokon beszéljük az angolt, de sosem tanultuk a gyereknyelvet, hiszen mi is és a szüleink is itt nőttek fel. Ezért Emmának én is csak az anyanyelvünkön tudok és akarok esténként mesélni a röfi-föfi kismalacról. A távoli jövőben majd Emmácska is így fog mesélni a gyermekeinek, először magyarul, nem angolul.”
“Akit igazán lelkesít Emma angol leckéje, az igazából nem is ő, hanem a másfél éves húga, Anna, aki vígan gügyörészik az angol zenékre. Bár nagyon fontos az idegen nyelv ismerete a mai világban, mégsem akarunk a projektnek túlzott jelentőséget tulajdonítani” – szögezi le az apuka. “Az angolórákkal elkezdtük, és le is zártuk a gyerek kötelezettségeinek listáját. Nem szeretnénk, ha ilyen pici korában már szigorú keretek közé zárná bárki is a gondolkodásmódját, kialakuló személyiségét.”
A legtöbb, amit adhatunk, az időnk!
Galgóczy-Sánta Boglárka pszichológus szerint viszont nincs bizonyíték arra, hogy korán kellene nyelvet tanulni. “Manapság divatos a gyerekünkből minimenedzsert nevelni, csak az a gond, hogy a babaangol nem feltétlenül eszköz hozzá. A gyerekkor a szabadon játszás ideje, de bármilyen játékosan tanítják is az idegen nyelvet, ez a babáknak bizony kőkemény agymunka. A legrosszabb pedig az, hogy akarva-akaratlanul is elvárásokat támasztunk a gyerekkel szemben, ami miatt kialakulhat benne az az érzet, hogy csak akkor szeretjük, ha valamit jól csinál. Hisz szeretnénk látni gyermekünk haladását, és ennek hangot is adunk tapssal, lelkesítéssel. Ha lemaradnak, vagy gyengén teljesítenek, azt kudarcélményként élhetik meg.”
Hozzátette: az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges a nyelvtanuláshoz. Amikor a gyerekek elkezdenek beszélni, befogadóvá válnak a nyelvekre, és tizenkét éves korukig különösen fogékonyak maradnak. Ehhez hozzátartozik, hogy akkor tanul meg a kicsi könnyen beszélni, ha képekhez, fogalmakhoz tudja kötni a szavait – így működik az emberi logika is. Tanulmányok bebizonyították, hogy akik nagyon zsenge korban kezdték az angoltanulást, azok tízéves korukra semmivel nincsenek előrébb, mint akik hat-hét évesen kezdik. Egy idősebb gyermek játszva elsajátítja azt, amit két-három éves korában éveken át tanult volna.
“A legtöbb, amit adhatsz a gyerekednek, az az idő, amit vele töltesz” – állítja Galgóczy-Sánta Boglárka. “Egy kisgyereknek az anyjánál a helye, nem idegen környezetbe való. Vekerdy Tamás, a híres gyermekpszichológus előadásában kifejtette, hogy két gyermek között, akik közül az egyik hét-, a másik háromévesen kezdte el az angol nyelv tanulását, csak annyi a különbség, hogy aki korábban kezdte, korábban belefárad. Ezzel én is egyetértek, úgyhogy mi inkább otthon, tartalmasan töltjük el az időt a három gyerekemmel, akik kettő-, négy-, illetve hatévesek. És a baba születése után is maradunk ennél jól bevált receptnél!”
A gyerekek nem egyformák
A logopédus családanya, Fung Emília szerint, ha a családban több nyelven beszélnek, akkor adott, hogy a gyerek több különböző nyelven szólal meg – de a folyamatban azért szép számmal vannak elakadások is. Ha a család külföldre költözik, akkor szintén életszerű, hogy több nyelvvel kínáljuk a gyereket. Ekkor kétnyelvűvé válhat, vagy lesz egy vezető, fő nyelve és ehhez jön egy második, amelyet szintén jól beszél.
“A logopédusok többnyire nem támogatják a korai nyelvtanulást” – állítja Fung Emília. Ennek oka, hogy a gyerekek nem fejlődnek egyformán, és ezzel együtt a nyelvérzékük sincs azonos szinten egy bizonyos életkorban. Hatalmas feladat elé állítunk egy csöppséget, akinek az anyanyelvével is gondjai adódnak, ha még egy nyelvvel ismertetjük. Négy-öt évesen azért lehet egyedül érdekes az idegen nyelv bemutatása, mert a hanglejtés, a szavak sajátos dallama ekkor tud rögzülni a gyerekekben a legkönnyebben. Elég az iskolában az angol nyelvvel megismerkedni, hiszen hétéves kortól megalapozzák magát a nyelvet, és tízéves kortól elkezdik a tényleges tanulást. Akkor fél év alatt megtanulják azt, amit babaként évek alatt sajátítottak volna el.
“Az internet adta lehetőségekkel már könnyen tudjuk otthon is angol szóhoz szoktatni a kíváncsi gyerekfület” – emlékeztet bennünket Emília. “Rengeteg zene és videó áll a rendelkezésünkre, így az angolos artikulációt könnyen elsajátítják a lurkók, ha fogékonyak rá. Mi kipróbáltuk, és nálunk bevált – a tizennégy éves fiam az élő bizonyítéka. Az élet meg úgy hozta, hogy a párom lánya kétnyelvű. Senki nem foghatja a családunkra, hogy a tudásunk csupán elméleti!”
A te fiad nem beszéli a nyelvet?
“A férjem családja magyar, én horvát vagyok, és Szerbiában élünk” – meséli a határon túli Mirela. “A nagymamák csak az anyanyelvükön szólhatnak a gyerekekhez, és mivel mindketten sokat vigyáznak a kicsikre, ennek meg is látszik az eredménye. A négyéves lányunk már meg tudja különböztetni a nyelveket, de a kétéves fiunk még csak az egyik nyelven tanulja meg a tárgyak, fogalmak elnevezését. Előfordult már, hogy a szerb barátaink átjöttek hozzánk, és amikor kérdezgették a kisfiamat, ő magyarul válaszolt. Ilyenkor megkérdik, hogy a gyerek miért nem beszél szerbül. Ekkor megnyugtatjuk őket: ha azt akarják, hogy a gyerek szerbül válaszoljon, akkor olyat kérdezzenek, amire a választ azon a nyelven tudja! Idővel majd kialakul ez a gyereknél, annak idején a lányunk sem egy nyelvet beszélt, hanem kettőt – és általában egy mondaton belül hármat!”
“Igaz, hogy három nyelv már jelen van a hétköznapjainkban, mégis sokszor hallgatunk angol gyermekdalokat is. Három gyerekkel nehéz lenne még a nyelvórákat is besűríteni a programunkba, és anyagilag is megterhelő lenne nekünk. Úgyhogy mi maradunk az internetnél, a daloknál és a meséknél. Ezek az évek nekünk is megismételhetetlenek – amikor a gyerekeink még hallgatnak ránk, amikor mindenben a segítségünkre szorulnak. Kamaszodó gyereket már nehéz a négy fal között tartani, hát addig legyünk a gyerekünkkel, amíg ők is csak arra vágynak, hogy velünk lehessenek.”
Forrás: Kismama magazin