Névjegy:
Szandai Zoltán vállalkozó (37)
Felesége: Germ Zsófia dietetikus
Gyerekek: Jázmin (4)
Balázs (3 hónapos)
A születés szerintem maga a csoda, de ezzel a gondolattal biztosan nem vagyok egyedül. Jázmin születésénél is ott voltam, én vágtam el a köldökzsinórt. Elvitte a szülésznő megmosdatni, utána én lehettem az első, aki megfoghatta. Amikor vártuk Balázst, ez a pillanat jutott eszembe, és arra gondoltam, bárcsak őt is én ölelhetném magamhoz elsőként.
A szülés napján reggel 5.10-kor szólt Zsófi: „Apuci, eljött az idő!” Rögtön szóltunk a nagyszülőknek, jöjjenek ki Jázminért, összekészültünk, és ahogy megérkeztek, indultunk is. Mivel egy szülésznő barátunk azt mondta, addig nem sürgős, amíg nem rendszeresek a fájások, nem izgultam. Az viszont nem volt könnyű, hogy gyorsan is menjek, meg óvatosan is. Láttam Zsófin, hogy nem esik jól neki a zötykölődés. Jó negyedóra múlva az autópályán Zsófi egyszer csak azt mondta: ezek már tolófájások! Azonnal hívtam az orvost, aki azt mondta: én fogom levezetni a szülést. Azt hittem, viccel, hiszen már csak 10 perc, és elérjük a kórházat. De nem, mondta, hogy hívjam a mentőket. Lehúzódtunk a leállósávba, sőt már inkább a fűbe, hívtam a mentőszolgálatot, mondta a diszpécser, hogy küld egy kocsit. Mondtam neki, le ne tegye, bevillant, mi lesz, ha valami komplikáció adódik, és én itt vagyok segítség nélkül. A diszpécser tartotta a vonalat, válaszolgatott, én kiszálltam az autóból, Zsófi oldalán kinyitottam az ajtót, mellé álltam, hátrahajtottam az ülését, és már láttam is a fiam fejét. Pár pillanat múlva a kezemben foghattam Balázst. Hihetetlen érzés volt: előttem a napfelkelte, mellettünk suhannak a kamionok. A baba pedig a kezemben… Gyorsan Zsófi hasára fektettük és betakartuk. És átsuhant a gondolat a fejemen, hogy igen: én fogtam a kezemben először Balázst! Becsuktam az ajtót, visszaültem a helyemre, és föltekertem a fűtést, nehogy megfázzon a pici.
Aztán jöttek a mentők: egy Zsófinak és egy gyermekmentő Balázsnak. A mentős hozott egy ollót, valami fertőtlenítő folyadékkal leöntötte a fű fölött, és már vágta volna a köldökzsinórt, amikor rászóltam: „ezt én szeretném”. Ezután betették a picit az inkubátorba. Nagyjából ekkor értek oda a nagyszülők Jázminnal, hiszen ők is ezen az autópályán igyekeztek a nagyiék lakásába. Megrémültek, mikor meglátták az autónkat és a két mentőt. Odaszaladtam, szóltam, hogy minden rendben, Jázmin, megszületett a testvéred, Szandai Balázs Noel. Jázminnak fülig ért a szája. Azóta is nagyon boldog nagytestvér! Mi pedig berobogtunk az Uzsokiba. Az orvos úgy fogadott, hogy fel vagyok véve szülésznek… De én igazán Zsófira vagyok büszke. Remekül megállta a helyét akkor is, és mindig a mindennapokban. Le a kalappal a nők előtt!
A csodálatos kalandról hírt adtunk Balázs születése után néhány nappal. Itt olvashatod a történetet, ahogy Zsófi átélte.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
