Gyerek

Támogattam, hogy visszamenjen dolgozni

Nem egységes a férfiak álláspontja, ha a nők munkavállalásáról van szó. Van, aki azt szeretné, hogy az anya otthon maradjon a gyerekkel, van, aki más megoldást támogat. Olvasd el László történetét.
2013. Június 14.

– Közös családi döntés volt, hogy amint Zsófi picit nagyobb lesz, a feleségem visszamegy dolgozni. Ráadásul a cégnél éppen akkor nyílt egy számára megfelelő pozíció, így nem volt kérdés, hogy a 17 hónapos gyerek mellől újra főállást vállal. Persze féltünk, mert Zsófi nagyon anyás volt, ráadásul abban az időben én is rengeteget dolgoztam, volt, hogy hónapokig alig láttam a családomat. Aztán minden jól alakult. Megtanultam ellátni a kicsit. Főztem, ha úgy alakult, altattam, játszottunk, és igyekeztem érdekes programokat kitalálni, így könnyebben elrepültek az anya nélkül töltött órák, néha napok. Itt a faluban nincsen bölcsőde, de szerencsénkre egy házban élünk anyósomékkal. Mivel én továbbra is dolgoztam, ezért napközben ők viselték Zsófi gondját. Ekkor már tudatosan úgy alakítottam a munkámat, hogy minél hamarabb hazaérhessek.

A kapcsolatunk sokkal szorosabbá vált, mint amilyet azelőtt akár csak elképzeltem volna. Régebben akkor is dolgoztam, ha már indulhattam volna haza, akkor ez fontosnak tűnt – de miután rákényszerültem, hogy aktívan részt vegyek a Zsófi körüli teendőkben, azóta látom, érzem, hogy milyen csodálatos és egyben nagyon fárasztó munka is ez. Amikor még csak én voltam a családfenntartó, és este hazaértem egy fárasztó munkanap után, el sem tudtam képzelni, hogy mitől lehet a feleségem fáradt, nyűgös, ideges, hiszen más dolga sem volt egész nap, csak a gyerekkel játszani. Most már látom, hogy ez mennyire nem így van. – Megértettem, hogy a gyereknevelés a sok öröm mellett 24 órás műszak is, állandó készenlét, ahol gyakran nem elég 100 százalékot nyújtani. Amikor a második kislányunk megszületett, és a feleségem újra itthon maradt, nemegyszer indultam úgy munkába, hogy tudtam, a feleségemnek nehezebb napja lesz, mint nekem.

A családi életünk kiegyensúlyozottabb lett, mindketten részt veszünk a gyereknevelésben, de az itthoni teendőkben is. Nagyon fontosnak tartom, hogy az apuka is el tudja látni a gyereket, ne csak annyi legyen a kapcsolatuk, hogy este fél órát dögönyözik egymást.

Péter történetét itt olvashatod.