No, azért nem kell annyira szomorkodni: az iskolaérett gyerek már nagyon is igényli a teljesítmények elismerését, az új tudományok befogadását.
Testi fejlődés, mozgás
Gyerekforma
Ha eddig nem történt volna meg, a hetedik életév táján már szinte biztos, hogy gyerekünk végleg elveszti babás formáit. Eltűnik a pocak, megnyúlik a törzs, hosszabbak a végtagok. Mozgása biztonságos, szinte nincsenek előtte akadályok. Mozgásigénye még mindig nagy, de bizonyos célok érdekében képes hosszan is nyugton maradni. Akár egy tanóra erejéig is – ha az óra érdekes számára.
Finommozgása is sokat fejlődött az utolsó évben. Ennek anatómiai magyarázata is van: mostanában fejlődnek ki véglegesen a kéz apró csontjai. Hét-nyolc éves korban már a legtöbb gyerek képes a ceruza pontos irányítására és a zsinórírás elsajátítására.
Azt persze botorság elvárni, hogy első nekifutásra gyöngybetűket kanyarítson, tiszteletben tartva a néhány milliméteres vonalközöket. A legjobb, ha először nagy mozdulatokkal, vastag ceruzával újságpapírra, vagy nagy alakú munkafüzetbe gyakorolnak a gyerekek.
Gondolkodás
A lényeg a valóság
Higgadtabb korszakba léptünk. A gondolkodást már csak ritkán irányítják az indulatok. A gyerek háttérbe tudja szorítani vágyait annak érdekében, hogy a feladatra összpontosítson. A játék, a mese még mindig nagy szerepet játszik az életében, de már nem kizárólagos egyik sem. Ebben az időszakban mind fontosabbá válik a számára, hogy mit vár el tőle környezete. Kívülről, mások szemével nézi magát, tudatosan cselekszik. Eljön a “radírkorszak”: műveit, rajzait javítgatja, radírozza, alakítja, addig, amíg megfelelően pontosnak nem találja.
A valóságos világ befogadása már nem esik nehezére. Gondolkodása olyan fejlett, hogy képes elvonatkoztatni. Könnyen alkalmazza azokat a logikai műveleteket, amelyek a számtan alapjainak megértéséhez szükségesek. Nem muszáj az ujjait használni, ha számolni akar, megy az fejben is. A kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát már jól kezeli, anélkül, hogy mondjuk golyókat vagy kockákat tennénk elé. A tárgyakat elég elképzelnie, hogy sorba rendezze, csoportosítsa őket – a gondolkodási műveletek belsővé váltak.
Éppen ebből következik az a változás is, hogy másként kezd bánni a szabályokkal. A játékszabályokat elfogadja, többnyire betartja, és be is tartatja játszótársaival. Ebbe a kisiskolások néha olyannyira belejönnek, hogy az új szabályok kitalálása, azok egyeztetése, a szervezkedés válik a játék lényegévé. Sokszor ez nyújtja az igazi örömöt, és nem maga a játék.
Társas kapcsolatok
A nagy váltás
A gyerekek még nagyóvodás korukban is általában a felnőttek – főleg a szüleik – körében érzik jól magukat. Azonban az oviban kialakult barátságok könnyen felbomlanak, és a kisiskolások szinte észrevétlenül átpártolnak kortársaikhoz. A szülők társasága kezd unalmas lenni, az osztálytársak sokkal érdekesebbek.
A barátokkal való összezördülés komoly bánatot okoz. Kialakul a betyárbecsület: a gyerekek szolidárisak egymással. Ez merőben új dolog, eddig a felnőtteknek szóló engedelmesség állt az első helyen. A szülők ebben sokszor az erkölcsi hanyatlás jelét vélik fölfedezni, és az után kutatnak, mit rontottak el a nevelésben. Valójában azonban “csak” annyi történik, hogy a gyerek elkezdi magát a többiekhez mérni, tetteit viszonyítja, és lassan kialakítja a szerepét az adott közösségben. Ez már komoly, felnőttes dolog. Nehéz próbatétel lehet a szülőnek, aki elveszti “mindenhatóságát”, a teljes irányítás, ellenőrzés lehetőségét.
Fontos lépés ez az életünkben. A szülőnek meg kell tanulnia elengedni a gyerekét, a gyereknek pedig a mindenre kiterjedő szülői felügyelet és gondoskodás nélkül is meg kell állnia a helyét.
Jellemző!!!
Fiúk – lányok, ég és föld
Ez az a korszak, amikor a közhelyszótár “gyengébb nem” kifejezése abszolút érvényét veszti. A lányok szinte mindenben felülmúlják a fiúkat. Sokszor látni olyan osztályokat, ahol a lánycsapat lenéz a legényekre, mivel a hölgyek pár centivel magasabbak. No, és elsőben kik a jó tanulók? A lányok. Sokkal fejlettebb a beszédkészségük, a finommozgásuk, a szociális készségük. Lányos tulajdonság a jobb alkalmazkodóképesség is: nagy szorgalommal tanulnak a kis fruskák a tanítónő kedvéért, hiszen ő itt a pótmama, aki szeretetével jutalmaz.
A fiúk… A fiúk teljesen mással vannak ilyenkor elfoglalva. Nekik annak az eldöntése a legfontosabb, hogy melyik kiskakas az úr a szemétdombon. Folyik a rivalizálás szünetben, óra alatt, iskolába jövet-menet. Szerencsére ez nem mindig hat rosszul a tanulmányi teljesítményre: jó szülői háttér és ügyes pedagógiai irányítás kialakíthat olyan szellemet az osztályközösségben, hogy a tájékozottság, a jó tanulmányi eredmények és – később – az olvasottság legyen erény a gyerekcsoport tagjai szemében.
A rivalizálásban legtöbbször az marad alul, aki “anyámasszony katonája”, vagyis erősen függ a szüleitől, aki rosszindulatú, kötekedő, és aki ápolatlan, rendezetlen. A rangsor kialakítása persze a lányokra is jellemző, de nem ilyen mértékben. Mellesleg ez a lányoknál nem is olyan feltűnő, mert ők többnyire szóban intézik a dolgot – kezdődik a folytonos csipkelődés és viháncolás.
Boldog szülinapot!
A kisiskolás előtt kitágul a világ. Sok hét-nyolc éves kezd olyasmibe, amit akár felnőttkorában is folytatni fog. Lehet ez gyűjtés, sport, művészeti tevékenység vagy másmilyen hobbi. A kis természetbarát kaphat mikroszkópot, aki ügyesen rajzol, pasztellceruzát, a sportoló jó minőségű sportszert, a zenekedvelő lemezeket vagy hangszert. Ebben a korban a gyerek már nagyon jól tudja, mi a különbség az igényes és a bóvli közt.
Törekedjünk arra, hogy olyasmit kapjon, ami valóban használható, jó színvonalú. Nem kell, hogy a család vagyonát ráköltsük az ajándékra. Egyeztessünk a rokonokkal, adjuk össze rá a pénzt. Segítsünk a gyereknek megismerkedni a kinccsel, próbáljuk ki együtt, ha ő is így szeretné. És bízzunk benne, hogy megbecsüli, hiszen nem kap ilyesmit mindennap.
Kapcsolódó cikkeink:
– Négy ok, amiért unja a gyerek az iskolát
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
