1. A gyerekünk egy sor érzelmet nyilvánít ki a jelenlétünkben
Lehet, hogy bizonyos helyzetekben nem a legkellemesebb megbirkózni a gyerekünk érzelmi kitöréseivel. Jó hír azonban, hogy ha életünk értelme képes kimutatni a haragját, szomorúságát vagy a félelmét előttünk, az azt jelenti, hogy érzelmileg biztonságban érzi magát velünk.
Nadene van der Linden azt mondja, őt egyenesen megrémiszti, ha egy gyerek eltitkolja az érzéseit a szülei elől. Ez ugyanis gyakran komoly szülő-gyerek problémára hívja fel a figyelmet. Annak érdekében, hogy ezt megelőzzük, sose próbáljuk meg elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni a gyerek érzelmeit. Pl.: “Látom, hogy azért rugdosod a falat, mert nagyon mérges vagy, amiért a húgod nem hagy játszani” – az ehhez hasonló megállapítások azt jelzik a gyerekünknek, hogy megértjük az érzéseit, és képesek vagyunk belehelyezkedni a helyzetébe.
2. A gyerekünk hozzánk fordul, ha valami bántja
A pszichológus szerint a szülő biztos, hogy jól végzi a feladatát, ha a gyereke hozzá fordul elsőként, amikor valamilyen problémája van. Ez azt jelenti, hogy mellettünk biztonságban érzi magát és tudja, hogy megértjük és segítjük, bármi történjék is. Akkor is mindig figyeljünk oda rá, ha valamilyen számunkra jelentéktelennek tűnő dologban kéri a segítségünket. Fogadjuk tárt karokkal és hallgassuk meg.
3. A gyerekünk nyíltan felvállalja az érzelmeit előttünk anélkül, hogy félne a reakciónktól
Ez a nyílt, közvetlen és rugalmas szülő-gyerek kapcsolat jele. Sokan azonban tudattalanul is túlreagálják a gyermekük számukra nem tetsző érzelmi megnyilvánulásait, mellyel szép lassan ezt a nyílt, őszinte kommunikációt ássák alá. Mások olyannyira gyengék, hogy a gyerekük nem meri a saját problémájával traktálni a szüleit. “A gyerekem a legnagyobb támaszom” – Nadene-t mindig megrémítik az ehhez hasonló kijelentések. “Egy szülőnek sosem lehet a gyermeke a támasza, hiszen ennek épp fordítva kellene lennie. A szülő legyen a biztos pont a gyermek életében” – mondja. Fogadjuk el a gyermekünk érzéseit, és próbáljuk meg ezt különválasztani a sajátunktól. Ha pedig úgy érezzük, segítségre van szükségünk, kérjünk támogatást egy felnőttől, ne a saját gyerekünktől.
4. Nem vagyunk kritikusak és megbélyegzők a gyerekünkkel szemben
A jó szülők nem bélyegzik meg a gyereküket olyan jelzőkkel, mint “rossz”, “lusta” vagy “szemtelen”. Ha például a gyerekünk megeszi az összes csokis kekszet, mielőtt a család többi tagja megkóstolhatta volna, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy “De mohó és önző vagy. Gyerünk a szobádba!”, a viselkedésre fókuszáljunk, és ne a gyereket kritizáljuk. Pl.:”Megetted az összes kekszet anélkül, hogy megkínáltad volna a többieket. A mi családunkban fontos, hogy megossz mindent a testvéreiddel. Mit gondolsz, hogy tudnád ezt jóvá tenni?”
5. A célunk, hogy a gyerekünk felismerje saját tehetségét
Gyakran a szülők beleesnek abba a hibába, hogy a saját be nem teljesült álmaikat próbálják megvalósítani a gyerekeik által. Ez rengeteg problémát okozhat a gyermek esetében még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy jó irányba mennek a dolgok. A gyerek amellett, hogy szülői nyomásnak és erős kontrollnak van kitéve duplán csalódott lehet, ha nem sikerül neki elérni a kitűzött célt. Biztassuk inkább arra, hogy találja meg, ő miben tehetséges, mi az, ami igazán érdekli és neveljük kitartásra, kockázatvállalásra, hogy meg merje valósítani a saját álmait.
6. Egészséges határokat szabunk a gyerekünknek
A teljesen szabadjára engedett gyerekek sokszor elkallódnak vagy rendkívül problémásak lesznek idősebb korukban. Szükség van bizonyos határokra. Annak ellenére, hogy a gyerekek többsége nem szereti ezeket (pl. esti rutin, alvásidő, szülőkkel szembeni tiszteletteljes magatartás és beszéd) nagyon fontos szerepet tölt be az életükben, hiszen keretet és biztonságot ad nekik.
7. Beismerjük, ha hibáztunk és megpróbáljuk jóvátenni
Ha képesek vagyunk beismerni, mikor hibázunk, az arról árulkodik, hogy remekül teljesítünk szülőként. Amikor kiabálunk vagy túlreagálunk valamit (mindannyiunkkal megesik), nagyon fontos, hogy mi is tudjunk bocsánatot kérni. Mondjuk el neki, hogy hogy kellett volna reagálnunk, hogy megbántuk, és sajnáljuk. Mindig emlékezzünk, hogy ezzel is példát mutatunk neki.Habár sokszor hajlamosak vagyunk a “jó szülőséget” a gyerek által szerzett kitűnő bizonyítványban vagy serlegekben mérni, ne feledjük, hogy valójában nem ezek számítanak. A siker abban áll, hogy tudunk-e egy olyan biztos hátteret nyújtani a gyerekünknek, ahova bármikor visszavonulhat. Ahol önmaga lehet és kiteljesedhet. Ahol szeretik, tisztelik és elfogadják olyannak, amilyen.(Cikk forrása: mother.ly)Kapcsolódó cikkeink szülőség témában:
- “Általában nem a gyereket kell megszerelni”
- Az 5 leggyakoribb félreértés a gyereknevelésben
- Koncentrálj erre a 4 dologra, és jobb szülő leszel
Kapcsolódó cikkek
