Nehéz rangsorolni azokat a félelmeket, amikkel hosszabb-rövidebb ideig gyötrik magukat az oviba készülő gyerekek anyukái. Szerencsére ezek többsége olyan gyorsan el is illan, mint ahogyan érkezett, amint véget ér a beszoktatás és a kicsi belerázódik az óvodás létbe.
1) Sírni fog/Nem fog sírni
Az elválás nem megy mindig zökkenőmentesen, és amikor elérkezik a búcsú ideje, bizony gyakran eltörik a mécses (többnyire nem csak a gyerekeknél, a felnőttek azonban próbálják tartani magukat, legalább addig, míg beülnek a kocsiba vagy hazaérnek). Egy szülőnek valóban szívszaggató látvány a síró gyerek, főleg úgy, hogy ott is kell hagynia. Ha hihetünk az óvónőknek – és miért ne hinnénk? – a kicsik röviddel azután befejezik az egerek itatását, hogy az anyukájuk vagy az apukájuk kilép az ajtón, a legtöbben mégis úgy látjuk a gyereket lelki szemeink előtt, hogy egész nap utánunk sír. Vannak olyan gyerekek, akik az első perctől kezdve otthonosan mozognak az óvodában, így egyetlen könnycseppet sem hullajtanak, amikor el kell köszönniük a szüleiktől. Lássuk be, ez is szíven tud ütni, mi anyukák már csak ilyenek vagyunk…
2) Nem kap elég figyelmet
Teljesen érthető, ha izgulunk azon is, hogy jut-e kellő figyelem a gyereknek. Annyi nyilván nem, mint amennyit otthon kap, hiszen egy óvónőre jóval több gyerek jut, mint az anyukára vagy apukára otthon, a pedagógusok szakképzettsége és gyakorlata azonban sokat lendít a helyzeten. Azzal, hogy nem lesik minden percben a kicsi kívánságait, elindítják az önállóság felé vezető úton és nagyon sok olyan új dolgot fog pikk-pakk elsajátítani, ami miatt büszkék lehetünk majd rá! (És hálásak az óvónőknek!)
3) Nem eszik-iszik eleget
Sok gyerek feladja a leckét otthon a szülőknek a válogatóssággal vagy a “fényevéssel”, ami miatt tulajdonképpen megalapozott a felnőttek félelme: mi lesz, ha nem eszik eleget és nem iszik annyit, amennyit kellene? Hihetetlen, de igaz, hogy sok gyereknek meghozza az étvágyát a közösség, ha látja, hogy a többiek milyen lelkesen falatoznak. Ha ez mégsem történik meg, az óvónők és a dadusok is odafigyelnek arra, hogy az oviban senkinek se maradjon üres a pocakja, és naponta többször kínálják a kicsiket innivalóval is.
- Kapcsolódó cikk: Nehezebb lehet az idei ovis beszoktatás a járvány miatt
4) Nem lesznek vele türelmesek
Minden szülőnek a saját gyereke a legfontosabb a világon, így semmi meglepő nincs abban, hogy azon rágódunk, vajon lesz-e elég türelme az óvónőknek a kicsihez. A pedagógusok többségének tényleg kötélből vannak az idegeik – amiért hatalmas tisztelet jár nekik – emellett tanulták is, hogy kell szót értseni a legvirgoncabb gyerekkel is. Ha netán beletörne a bicskájuk, azt úgyis jelzik a szülőknek, hogy közös erővel találjanak megoldást, tudni kell azonban, hogy az otthon “kezelhetetlennek” tűnő gyerekek sokszor nagyon is jól viselkednek az oviban és a “cirkuszt” csak otthonra tartogatják!
5) Nem lesznek barátai
Elég ijesztő gondolat – ami főleg a szégyenlősebb gyerekek szüleinek fejéből pattan ki -, hogy a kicsi egész álló nap egyedül fog játszani, és senki nem akar majd vele barátkozni. Vannak olyan gyerekek, akik kicsit nehezebben oldódnak fel, nem kell azonban attól tartani, hogy nagycsoportos korukig egyetlen barátra sem tesznek majd szert. Az óvónők nagy hangsúlyt fektetnek sok más mellett arra is, hogy a csoportban jó közösség alakuljon ki és mindenki megtanuljon mindenkivel játszani, így azoknak az ovisoknak, akiknek némi bátorításra van szüksége a barátkozáshoz, meg fogják adni a kellő lendületet. Felesleges tehát azon őrlődni, hogy naphosszat magányosan üldögél majd a sarokban a gyerek!
- Kapcsolódó cikk: Ovisok(k): 5+1 tipp, hogy könnyebb legyen az ovikezdés
6) Nem fogják szeretni az óvónők
Ideális esetben az óvónők azért választják ezt a hivatást, mert szeretik a gyerekeket, tehát lelkesen várják a találkozást az új óvodásokkal és akkor is örülnek a gyerektársaságnak, amikor már több hónapja tart az ovi. Abban, hogy a gyerekünkről hogyan vélekednek az óvónők és miként állnak hozzá – az én tapasztalatom szerint legalábbis – nagyon nagy szerepet játszik az is, hogy mi, szülők hogy viselkedünk és hogy képviseljük a családunkat. A konstruktív gondolkodás és a kedvesség nagyon sokat számít, ahogy az is, hogy mi hogy állunk az ovihoz, a csoporthoz, az óvónőkhöz és a többi szülőhöz.
7) Folyton beteg lesz
Az ovikezdéssel sajnos gyakran együttjár a betegeskedés is, ez szinte elkerülhetetlen. Vannak persze ellenállóbb gyerekek, akik kevesebbszer esnek ágynak – és döntik le a lábáról az oviból hozott “szuvenírrel” az egész családot – ez azonban szinte elkerülhetetlen. Ezen tényleg minden óvodásnak át kell esnie, jó hír azonban, hogy idővel megedződik a gyerekek immunrendszere és nem lesznek olyan fogékonyak a betegségekre, mint a kezdeti időszakban.
8) És ha megverik? Vagy ha ő verekszik?
Hiába beszélünk kiscsoportos ovisokról, megeshet, hogy már ebben a korban kezdetét veszi az erőfitogtatás és egy-egy apróságon úgy összekapnak, hogy valamelyiküknek eljár a keze. Nyilván nem a legjobb lila folttal, harapásnyommal tarkított gyereket hazavinni az oviból, s erre meg is kell próbálni megoldást, magyarázatot találni az óvónőkkel, dadákkal közösen. Sok kicsi, főleg amíg nem tudja magát kellően kifejezni beszéddel, agresszívebben reagál, ez azonban idővel rendeződik. Az óvónők hamar felmérik, ki az, aki “verekedősebb” a csoportban, és ügyelnek arra, hogy a játszótársainak ne essen bántódása. Igazán kellemetlen az is, ha a mi gyerekünk nem elszenvedője, hanem kezdeményezője a verekedésnek: ha ez megtörténik, és a többi szülő szóvá teszi, legyünk együttműködőek, ne keljünk ki magunkból és ne támadással reagáljunk! A mi intelligens hozzáállásunkkal sokat javíthatunk a gyerekünk megítélésén – és ez nem csak ebben a szituációban igaz!
- Kapcsolódó: Miért viselkedik agresszíven egy kisgyerek?
Kapcsolódó cikkek
