A szülők – érthető módon – várva várják a pillanatot, amikor az utolsó pelenkát is eldobhatják, és kicsinyük egyszerűen jelez, ha vécére kell mennie, majd egyedül (na jó, az elején még sokáig segítséggel) elvégzi az elvégeznivalókat.
A türelmetlen rokonok általában már a gyerek másfél éves kora körül felteszik a kérdést: és mikor kezditek a biliztetést?
Nem érdemes azonban elsietni a dolgot, mert azzal akár még több gondot okozhatunk magunknak, mint ha kicsit még türelemmel végeznénk a pelenkázást. Úgyhogy az első buktató rögtön ez:
1. Ne siettesd!
Ahogy nem erőltetjük az átfordulást, a kúszást vagy a mászást, úgy a szobatisztaságot sem lehet. Azzal sem az a helyzet, hogy csak akarattól függ, hogy a gyerek csinálja vagy sem. Erre is meg kell érni, méghozzá fizikálisan, mentálisan, de még szociálisan is. Nekünk egyszerű ez a folyamat, valójában azonban sok részletet kell megfelelően összehangolni. A kicsinek egyrészt éreznie kell, hogy mikor “kell”, meg kell tanulnia összeszorítani a záróizmait, tudnia kell szólni a szüleinek, ha itt az idő, és képesnek kell lennie megfelelően használni akár a bilit, akár a szűkítős vécét. Ez az érettség általában két és három év között következik be, de egyéni különbségek lehetnek. Fontos, hogy mindig a gyerek irányítson, az ő jelzéseit figyeljük. Próbálgassuk a bilire ülést, de soha ne erőltessük! Azzal ugyanis komoly lelki és kapcsolati károkat okozhatunk, lehet belőle akár ingerült viselkedés, agresszivitás, evés- vagy alvászavar is. Úgyhogy ha azt látjuk, hogy még nem megy a dolog, legyünk türelemmel! Van, akinek néhány nap alatt működik, másoknál hónapokig eltart a tanulás.
2. Ne dramatizáld!
Naivan azt gondolhatnánk, minél többet beszélünk a kicsinek a kakilásról-pisilésről, minél többet mutogatjuk a bilit és minél inkább megdicsérjük, ha sikerül valamit termelnie, annál hamarabb megtanulja. Pszichológusok szerint azonban ez nincs így. Ahogyan megszidni nem szabad azért, ha valami mellémegy, agyondicsérni sem jó, ha sikerül a bili- vagy vécéhasználat. A legjobb a középút, nem jó ugyanis, ha a gyerekünk azt érzik, túl nagy hangsúly van ezen a tevékenységen – ez esetben játszmákra használhatja, illetve növelheti az ellenállását, ha azt látja, hogy a szüleinek ez nagyon fontos. Úgyhogy ne legyen a családtagok által körülrajongott mutatvány egy kis biliztetés – kezeljük helyén a dolgot! Ez nem azt jelenti, hogy tabusítani kéne, válaszoljunk neki szabadon, ha kérdez, hiszen ez is az élet természetes része.
- Kapcsolódó: 5 ok, amiért elutasíthatja a bilit
3. Hagyd meg az intimitást!
Az elején, amikor a kicsi még csak tanulgatja, sokan a nappaliba, gyerekszobába teszik a bilit, hogy minél hamarabb kéznél legyen, ha jön a szükség. Ez érthető, később azonban érdemes áthelyezni a fürdőszobába, és megadni ennek a tevékenységnek majdnem azt az intimitást, amit mi magunk is megszoktunk. Vagyis a gyereknek ne közszemlére téve kelljen végeznie a dolgát! Az ilyesmi szorongást kelthet benne. A bilinél talán még jobb, ha a mi példánkat követve ő is a vécét kezdi használni, persze neki való fellépővel és szűkítővel. Előtte használhatunk bilire szoktató pelenkát, amiben a kicsi jobban érzi a nedvességet, így hamarabb szeretne ő is váltani.
Ha a fenti buktatókat elkerülöd, a nehezén már túl vagy!
Kapcsolódó cikkek
