Kétezer szülő megkérdezésével kiderült, hogy egyharmaduk gyereke elsírta magát a Piroska és a Farkas hallatán – a nagymamaevéskor. Minden második szülő helyteleníti a Hamupipőke mondanivalóját, amely szerintük azt sugallja, hogy egy lánynak egész nap robotolnia kell a háztartásban. Jancsi és Juliska történetét sokan azért vetik el, mert nagyon rémisztő a gyerekeknek és rémálmokat láttathat velük. Az égig érő paszullyal az a bajuk a szülők egy részének, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodó, a Hófehérke és a hét törpével pedig az, hogy a törpe kifejezés nem megfelelő.
Az eredeti mesék (pl. Hófehérke, Piroska és a farkas)sokkal rémisztőbbek, brutálisabbak voltak, sokan szinte már horrorisztikusnak mondják őket: a Grimm-testvérek finomítottak rajtuk valamennyit. Az általunk ismert meséket a Grimm-fivérek gyűjtötték össze, de a mesék nagy része a középkorból származott és néhányuknál az is kérdés, hogy egyáltalán gyerekek számára íródtak-e.
A mese terápiás eszköze abban rejlik, hogy a történet végére helyre áll az egyensúly, igazság születik, a jó és a rossz is elnyeri méltó jutalmát. A meseolvasás nagyon fontos, azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak (vagy fejből mondanak!) mesét, sok mindent levezetnek a mesék által, kreatívabbak, gazdagabb a szókincsük, a fantáziaviláguk.
Mindig szem előtt kell azonban tartani a mese kiválasztásánál a gyermek életkorából adódó szükségleteit és a gyermek személyiségét. Egy 3-4 éves gyermeket például leginkább olyan mesék érdekelnek, amelyekben a saját életének elemeire ismer rá.
A felmérés alapján a brit szülők negyede öt éven aluli gyermekének nem olvas klasszikus, avagy tündérmesét, mert túl sok kényelmetlen kérdést tehet fel csemetéje – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
