“Amikor valakinek a legkorábbi emléke megjelenik, az egy mozgó pont, nem pedig egyetlen statikus emlék” – magyarázza a gyermekkori amnézia szakértője és a tanulmány vezető szerzője, Dr. Carole Peterson, az Új-fundlandi Memorial Egyetem munkatársa. “Így, amire sokan legkorábbi emlékükként gondolnak, az nem egy határvonal vagy vízválasztó, amely előtt nincsenek emlékek, inkább úgy tűnik, hogy létezik egy potenciális emlékkészlet, amelyből mind a felnőttek, mind a gyermekek mintát vesznek. Úgy gondoljuk, hogy az emberek kétéves koruktól kezdve sok mindenre emlékeznek, amiről nem is tudnak.”
A szakértő szerint ennek két oka van. Az egyik, hogyha a legrégebbi emlékeinkről kérdeznek, majd még korábbi és korábbi emlékekről, akkor elkezdjük felidézni azokat. A szakértő úgy fogalmaz, hogy öngerjesztővé válik a folyamat. A másik ok, hogy valójában rosszul datáljuk az emlékeinket, idősebbeknek gondoljuk magunkat az adott emlék felidézésekor, mint amekkorák valójában voltunk.
Dr. Peterson több mint 20 éve végez kutatásokat az emlékezetről, különös tekintettel a gyermekek és felnőttek azon képességére, hogy felidézzék legkorábbi éveiket.
- Kapcsolódó: Miért emlékszünk arra, ami meg sem történt?
A kutatás a gyermekkori amnéziáról szóló 10 kutatási cikket tekintette át, amelyeket a Dr. Peterson vezette laboratóriumban 1999 óta gyűjtöttek és elemeztek. A kutatásnak összesen 992 résztvevője volt, majd 697 résztvevő emlékeit hasonlították össze a szüleik visszaemlékezéseivel. Az eredményekből az derült ki, hogy korábbi évekre emlékeztek vissza a résztvevők, mint ahogy ők gondolták. A kutatásból az is kiderült, hogy ahogy a gyerekek nőnek, folyamatosan változtatják, hogy az adott történés hány éves korukban történt meg velük.
Ezt a jelenséget a kutató “teleszkópolásnak” nevezi. Olyan, mintha egy lencsén keresztül néznénk azokat a dolgokat, amelyek régen történtek.
“Minél távolabbi egy emlék, a teleszkóphatás miatt közelebbinek látod. Kiderült, hogy a kutatásban résztvevők a legkorábbi emléküket egy évvel előrébb tolják, körülbelül három és fél éves korukra. De azt találtuk, hogy amikor a gyermek vagy a felnőtt négyéves kortól emlékszik az eseményekre, ez nem történik meg”.
- Kapcsolódó: Ezért nem emlékszünk a korai gyerekkorunkra
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az emberek sokkal többre emlékeznek a kora gyermekkorukból és sokkal távolabbra emlékeznek, mint gondolnák. Viszonylag könnyű segíteni nekik abban, hogy hozzáférjenek ezekhez az emlékekhez.
“A gyermekkori amnéziakutatásban arra van szükség, hogy az emlékek független megerősítést kapjanak, azaz jól dokumentált külső dátumokból tudjuk meg az emlék tényleges idejét, és kizárjuk azt, hogy valaki (szülő vagy a gyerek) rosszul dátumozza az adott történést.”
Ilyen kutatások – ellenőrzött datálással – jelenleg is folynak, hogy tovább erősítsék a választ erre a régóta vitatott kérdésre.
(Cikk forrása: medicalxpress.com)
Kapcsolódó cikkek
