Elérkezett az este, a fürdés, fogmosás ideje. Ám Poci cseppet sem akart fogat mosni. Sokkal inkább játszani szeretett volna a vonatával.
– Fogmosás! – kiabált Anya a fürdőszobából.
Ám Poci nem akarta meghallani Anya szavait.
Anya türelmesen várt, de hiába. Poci csak tovább vonatozott.
– Fogmanók! Hol vagytok? – érdeklődött Anya.
Ekkor Poci fogacskái közül hangos kuncogás hallatszott.
– Itt vagyunk! – kacagtak a manók, és vidáman ugrándoztak a szőke kisfiú szájában. Persze hogy vidámak voltak, hiszen sok finom falat akadt nekik a piszkos fogakon. Volt cukorkadarab, csokikrém, az ebédből egy kis rizsszem. A fogmanók igazán jól érezték magukat. Ízlelgették a cukrot és a csokoládét, miközben vidáman szaladgáltak fogról fogra. A vásott fogmanók szerették a piszkos fogakat. A baj csak az volt, hogy miközben a fogak közt játszottak, nem figyeltek semmi másra, csak a cukorka ízére. Nem vigyáztak arra sem, hogy megóvják a gyerekek fogacskáit. Hallottam olyan kisfiúról, akinek csúnyán összekarcolták a fogát.
– Hoppá! – kuncogott a legkisebb manó, miközben megbotlott, és majdnem megkarcolta Poci egyik hátsó fogát.
Poci nagyon büszke volt szép fehér, ápolt fogaira. Ma este viszont nem akart fogat mosni.
Anya szomorúan szólt Apának: – Képzeld, Poci ma nem szeretné elűzni a rosszcsont fogmanókat a szájacskájából. Egész éjjel ott fognak rajcsúrozni a szép kis fogakon, és bizony nem vigyáznak rájuk játék közben.
Ekkor már Poci is fülelni kezdett.
– De én mindig vigyázok a fogaimra! Nézzétek, milyen szépek! – mutatta büszkén.
– Tényleg szépek, de ha kihagyod a fogmosást, hamar elromlanak. Megsárgulnak, kilyukadnak, mert az icipici fogmanók tönkreteszik, megsértik őket – mondta Anya.
– Hűha, az nagy baj lenne! – mondta Poci, miközben kék mozdonyával épp a fűtőházhoz robogott.
– Bizony! Épp ezért kéne elűzni a manókat, hogy ma este se rongálják a fogaidat!– magyarázta Apa.
– Na jó! Csak még a zöld mozdony elviszi a gyerekeket a bölcsődébe – válaszolt Poci.
Azután a szőke hajú kisfiú elindult a fürdőszoba felé. Anya már előkészítette a fogkrémet, a fogkefét és a poharat. Ám a fogmanók cseppet sem szerették a fogmosást.
A fogkrém csak úgy habzott Poci szájában.
– Na, ne vakard a fejem azzal a nagy kefével! – kiabált az egyik manó.
– Fújj! Nem szeretem a fogkrémet! – jajgatott egy másik rosszcsont.
– Igenis, hogy vakarom a fejed, ha nem tűnsz el azonnal! – mondta Poci nevetve, miközben gondosan megmosta fogacskáit.
Azután kiöblítette a száját. A vásott fogmanók pedig kiabálva lefolytak a lefolyón.
Poci kíváncsian nézegette a tükörben szép, tiszta, hófehér fogacskáit.
– Nézd, hogy ragyognak! – mutatta Anyának és Apának.
– Gyönyörűek! – mondta Apa.
– És egészségesek! – fűzte hozzá Anya, aki nagyon büszke volt kisfiára.
Kapcsolódó cikkek
