Hároméves kor alatt a cukorbetegség (diabétesz) szerencsére rendkívül ritka. Az inkább fiatal korban előforduló 1-es típusú diabétesz egyébként sem gyakori betegség. Magyarországon évente 200 – 250 a 15 évesnél fiatalabb friss diabéteszesek száma. Ezzel szemben sokkal gyakoribb, igazi népbetegség az inkább a felnőttkorban előforduló 2-es típusú diabétesz, ami százezreket, megelőző állapotával, a csökkent cukortűréssel együtt pedig a becslések szerint legalább egymillió embert érint hazánkban. Gyermekkorban viszont az esetek tizedét sem teszi ki, bár újabban viszonylag többet lehet vele találkozni, és a felnőttkori megbetegedések gyökereit is egyre inkább itt, az élet korai szakaszában keresik.
Az 1-es típus lényege, hogy a vércukorszint rendben tartásához nélkülözhetetlen inzulint a hasnyálmirigyben termelő sejtek elpusztulnak, ezért ilyenkor csak a kívülről – egyelőre még csak injekcióval – bevitt inzulin segít, tablettával nem kezelhető.
A 2-es típusban a saját inzulintermelés megmarad, sőt fokozódhat, de ki is merülhet, mert a szervezet kevésbé reagál az inzulin hatására, azaz csökken az inzulin iránti érzékenysége, ún. rezisztencia alakul ki. Ennek a kezelésére az inzulinhatás iránti érzékenységet fokozó, az inzulintermelést serkentő és az inzulin hatását támogató gyógyszereket használnak szájon át szedhető gyógyszerformában, de itt is sor kerülhet az inzulin alkalmazására. Sok esetben pedig a fogyás és a több testmozgással járó életmód önmagában is elég az egyensúlyi állapot helyreállításához.
A cukorbetegség kiváltó okát még nem ismerjük pontosan. Ha ismernénk, nagy lépés lenne a megelőzés felé. Egyre többet tudunk viszont a hajlamosító tényezőkről és a kialakulás mechanizmusáról. Ezek alapján már sokat tehetünk – és már a kora csecsemő- és gyermekkortól – a megelőzés érdekében, mind a két típus esetében.
Az 1-es típusú diabétesz esetén a szervezet védekező rendszere idegennek ismeri fel a saját hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, és elpusztítja őket (ún. autoimmun folyamat. Úgy tűnik, hogy ehhez hozzájárulhat, ha túl fiatal életkorban kerül be tehéntej-fehérje a szervezetbe. Ezért mai ismereteink szerint az 1-es típusú cukorbetegség vélhetően ritkábban fordul elő, ha legalább fél éves korig anyatejet kapnak a csecsemők, és nem találkoznak az idegen fehérjével. (Ezt hívatott igazolni egy Finnországban jelenleg folyó hosszú távú vizsgálat).
Addig is, amíg a kérdés véglegesen eldől, mindenképpen érdemes törekedni a szoptatás népszerűsítésére, már csak azért is, mert ezzel több más későbbi kóros állapot megelőzéséhez is hozzájárulunk.
A 2-es típusú diabétesz esetében nagyobb szerepet játszanak az örökletes tényezők, itt gyakrabban figyelhető meg családi halmozódás. Sokszor társul magas vérnyomással, a vérzsírok rendellenességeivel és elhízással. Központi jelentősége van az elhízásnak. A 2-es típusú cukorbetegség alattomosan fejlődik ki, van, hogy már szövődményei (szem-, vese- stb. elváltozások) is kialakulnak, mire felismerik. Fontos viszont, hogy a testsúlyfelesleg leadása és a rendszeres testmozgás révén a folyamat megállítható.
Újabban gyermekkorban is a korábbinál többször lehet találkozni a 2-es típusú diabétesszel, bár a gyermekkori cukorbetegek túlnyomó többsége – legalábbis Európában – inzulint igénylő, 1-es típusú. Egyre több viszont nálunk is az elhízott gyermek, ami növeli a későbbi cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A már kialakult elhízást nehéz befolyásolni, ezért igen nagy jelentősége van a megelőzésnek.
Már kisgyermek kortól törekedni kell a túltáplálás elkerülésére (cukros üdítők, édességek, zsíros-sós burgonyaszirmok, helytelen étkezési szokások – “nassolás” – mellőzése). Lényeges az is, hogy gyermek megszokja a rendszeres testmozgást. Egészséges kisgyermek esetében ez amúgy is természetes igény.
A mozgásszegény életmódhoz nagyban hozzájárul a televízió előtt ülve eltöltött túl sok idő is, mely nem ritkán együtt jár a szükségtelen táplálkozással is. Hogyha kis kortól kezdve ésszerűen korlátozzuk a gyermek tévézését, ezzel elejét vehetjük a későbbi rossz szokásoknak.
Mind az evés, mind pedig a testmozgás szempontjából a leghatásosabb a szülői példamutatás. A gyermek sokkal inkább követi a szüleitől látottakat, mint azt, amit csupán mondanak neki. Ez vonatkozik a dohányzásra is, ami ugyan nem tartozik szorosan a jelen témánkhoz, de szintén apró gyermekkortól látja maga előtt a példát a gyermek, és a rászokás megelőzését is itt kell elkezdeni.
Mai életünk sokban természetellenes. Keveset mozgunk, túlságosan feldolgozott és adalékanyagokkal teli táplálékot fogyasztunk, sok kedvezőtlen inger éri szervezetünket. Ezt nem ellensúlyozzák a gyógy- és pótszerek (élvezeti cikkek, multivitamin készítmények, stb.) sem. Igyekezzünk odafigyelni arra, hogy a gyermekeink már kicsi koruktól kezdve a lehetőségek szerint természetesen és egészségesen élhessenek. Sok későbbi gondot előzhetünk meg így.
Kapcsolódó cikkeink:
– Egyél együtt a gyerekkel – ez is segít megelőzni a gyermekkori elhízást
– Gyerekkori elhízás ellen közös étkezés, sok alvás és kevés tévé
– Hazánkban van a legtöbb túlsúlyos gyerek
Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
