Meg kell tanítani jól használni a „sajnálom” szót – Fotó: Getty Images
Lehet, hogy rosszul tanítod a bocsánatkérést
Mindannyian hibázunk – ahogyan mi felnőttek, úgy néha a gyerekek is. A bocsánatkérés azonban nem mindig könnyű, még számunkra sem. Persze a gyerekek is kimondják, hogy „sajnálom”, de ettől nem feltétlen változik a viselkedésük, a szavak mögött nincs mindig valódi tartalom.
Talán nem is olyan nyilvánvaló, hogy valamit mi rontottunk el, miattunk nem érzi a csemeténk, hogyan is kell ezt jól csinálni. Mi tanítjuk meg neki rosszul. Hiszen a gyerek elsődlegesen példakövető. Ha mi sem teszünk elegendő energiát a bocsánatkérésünkbe, ők sem fognak. Igaz, a szavakat nem mindig tudják értelmezni, de az érzéseket átveszik, a hamisságot dekódolják.
Tehát, ha azt akarjuk, hogy gyerekünk belássa, ha megbántott valakit, és tudjon is tőle bocsánatot kérni, először magunkban tegyünk rendet. Mert nem a kimondott (üres) szó a lényeg, hanem a kapcsolat helyreállítása. Erre pedig rá kell őket vezetni. Mutatjuk a hogyant.
5 lépés, hogy a „sajnálom” valódi legyen
1. Az empátia gyakorlása
Az őszinte bocsánatkérés ott kezdődik, hogy megértjük: mit érez a másik. Ezt nevezzük empátiának. A kisebb gyerekeknek ez még nem megy magától, ezért érdemes rávezető kérdésekkel segíteni őket. Nem kioktatni kell, hanem együtt gondolkodni. Olyan egyszerű dolgokról beszélgessünk vele, mint:
’Szerinted jókedvű volt ma a nagyi a telefonban?’ vagy ’Láttam, hogy a barátod sírt, amikor elesett. Mit gondolsz, nagyon fájt neki?’
Az ilyen beszélgetések segítenek abban, hogy a gyerek ne csak a saját érzéseire figyeljen, hanem másokéra is. Ha ezek már jól mennek, nem kell előrevetíteni egy hangulatot, érzelmet, lehetünk konkrétabbak.
Fogalmazhatunk így: ’Szerinted hogy van a nagyi?’ ’Szerinted miért sírt a barátod?’
Ha már sikerült jól levennie mások érzéseit, áttérhetünk olyan lényesebb kérdésekre, amelyek az ő feltételezett (vagy korábban látott) viselkedésére utalnak: ’Te hogy éreznéd magad, ha valaki igazságtalan lenne veled vagy durva lenne játék közben?’
Saját válaszaiból fogja érteni, miért rossz, ha ő igazságtalan vagy durva.
2. A felelősség megértése
Ha már érti, mit érez a másik, jöhet a következő lépés: a felelősség vállalása.
Amikor azt kérjük a gyerektől, hogy kérjen bocsánatot, valójában azt kérjük tőle: ismerje el, hogy amit tett, annak következménye van. Ebben a legfontosabb üzenet: „Mindenki hibázik.” Mi szülők is, a nagyszülők, a szomszéd, a pedagógusok – és ő is. Tehát erősítsük meg benne, hogy: „Hibázni rendben van.”
Ha úgy tűnik, ezt megértette, jöhetnek kérdések:
‘Te milyen hibákat szoktál elkövetni?’
‘Mit jelent, ha azt mondod: hibáztam?’
‘Mi történik, ha hibázunk?’
‘És mi van akkor, ha ezzel valakit megbántunk?’
A gyerekeknek át kell látniuk: még ha nem is szándékosan bántottak meg valakit, attól még részesei a helyzetnek – és tehetnek, sőt tenniük kell azért, hogy visszaálljon a régi jó állapot.
3. Mi történik a „bocsánat” után?
Sokan itt rontják el. Mert a bocsánatkérés nem a „sajnálom” szóval ér véget.
Az empátia (megértem, mit érez a másik) és a felelősség (tudom, hogy közöm van hozzá) együtt vezet a következő lépéshez: jóvátenni, amit lehet.
Mondjuk el a gyerekeknek: „A bocsánatkérés csak az első lépés.”
Beszélgessünk velük arról, hogy miért nem elég csak annyit mondani: „sajnálom”? Vázoljunk fel néhány példát arról, hogyan lehet megmutatni, hogy tényleg komolyan gondoljuk a bocsánatkérést.
Hogy valóban megértette, mi ennek a működése, indítsuk felőle a kérdést: ‘Te mit szeretnél, ha valaki megbánt téged? Elég a bocsánatkérés, vagy segítsen is helyrehozni, amit tett?’
A válaszaiból jól fog tudni reagálni, ha megkérdezzük: ‘Mit tehetsz, ha te bántottál meg valakit?’
Ha mégsem jut eszébe semmi, rávezethetjük ilyen ötletekkel: ‘Talán segíthetsz neki összepakolni, megölelheted őt, vagy csak kérdezd meg: hogyan tehetem jóvá?’
4. Nem mindig kell bocsánatot kérni
Ez meglepő lehet, de nagyon fontos: ha túl gyakran mondjuk, a „sajnálom” elveszíti a jelentőségét. Sok felnőtt automatikusan bocsánatot kér mindenért – még akkor is, ha nem hibázott. Ezt a mintát a gyerekek is átveszik.
Tanítsuk meg nekik felismerni: mikor indokolt a bocsánatkérés – és mikor nem. Válasszuk szét az udvariasságot a megbánástól!
Gyakorolhatjuk helyzetekkel:
- Ha véletlenül meglök valakit → igen, bocsánatkérés, de elég egy udvarias: elnézést
- Ha valaki belé ütközik → nem szükséges
- Ha nemet mond valamire, amihez nincs kedve → egyáltalán nem kell bocsánatot kérni, de udvariasan kezdheti úgy a válaszát: ne haragudj
- Ha erőszakosan elveszi más játékát, esetleg meg is üti → igen, bocsánatot kell kérnie, mert a másiknak fájdalmat okozott.
Ezekkel a példákkal segíthetjük abban, hogy megértse és átérezze a szavak súlyát, és ne használja őket indokolatlanul.
5. Minél több gyakorlás
Ahogy minden készség, ez is gyakorlással fejlődik. Otthon nyugodt helyzetben eljátszhattok különböző szituációkat. Például:
’Ha valaki olyat kér tőled, ami nem biztonságos (hogy szállj be az autójába, menj el vele valahova), nem kell bocsánatot kérned azért, mert nemet mondasz.’
’Ha véletlenül megbántasz valakit, gondolj arra, milyen rossz érzés lehet neki, és mondd ki: Sajnálom, nem akartalak megbántani, de látom, hogy rosszulesett. Hogyan segíthetek?’
Ez utóbbi már egy komplett válasz, amiben benne van mindhárom elem.
A „teljes” bocsánatkérés tartalmazza:
- az empátiát
- a felelősségvállalást
- és a jóvátételi szándékot
+1 fontos szülői tipp: mutass példát!
A gyerekek nem abból tanulnak a legtöbbet, amit mondunk, hanem abból, amit látnak.
Ha mi őszintén kérünk bocsánatot tőlük – igen, tőlük is!–, például így:
„Sajnálom, hogy kiabáltam. Fáradt voltam, de ez nem lehet mentség. Nem volt helyes, legközelebb megpróbálom jobban kezelni.”
Ha felvállaljuk a hibánkat és képesek vagyunk kimondani: „sajnálom”, abból meg fogják tanulni, mit jelent a valódi bocsánatkérés.
A kicsiknek el kell jutniuk oda, hogy megértik mit érez a másik, elismerik az ebben való felelősségüket és igyekeznem jóvátenni, amit okoztak. Ha ebben a folyamatban támogatjuk a gyerekeinket, akkor nemcsak udvariasabbak lesznek – hanem empatikusabb, felelősségteljesebb emberekké válnak. És ez egy életre szóló ajándék.
Kapcsolódó cikkek
