– Pénteken, 13-án indult meg a szülés.
– Igen, a tervezett időpontnál két héttel korábban. Kettőkor véget ért a próba, és jött egy sms, hogy elfolyt a magzatvíz, rohantam a metróhoz. Ám feleslegesen siettem, mert a méhszáj kinyílt, de a fájások nem indultak meg. Húsz órát vártunk, az orvosok közben hazaküldtek aludni is, végül segítségül hívtuk az oxitocint. Hat órán belül megszületett a fiunk, Dani. Fantasztikus volt. Utólag tudatosult bennem, hogy végig pozitív maradtam, egy pillanatra se féltem, hogy valami rosszul alakul, pedig a feleségem ordított, hogy nem bírja tovább. (Nevet.) Folyamatosan biztattam, masszíroztam a derekát. Kicsit büszke is vagyok, hogy így helytálltam, de természetesen a feleségemé minden tisztelet, egy csoda volt, ahogy végigküzdötte. Kemény menet volt.
– Emlékszel arra a pillanatra, amikor megláttad a gyereket?
– Na, akkor izgultam kicsit. Mivel sokáig volt a szülőcsatornában, nagyon csúcsfejű lett, és megijedtem, hogy így marad. Láthatta rajtam az orvos, mert nyugtatgatott, hogy szinte mindegyik gyerek így születik, majd kikupálódik. Nem hittem el, teljesen kész voltam, kérdezgettem mindenkit, hogy az ő fia is így nézett-e ki. De napról napra javult, tökéletesen rendbe jött. Mindenkinek üzenem, nyugodjon meg, tényleg természetes jelenség. Még az viselt meg, hogy mivel besárgult, kék fény alá tették, durva volt szegény fiamat egy inkubátorszerűségben látni.
– Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy apa leszel?
– Örültem. Hat éve együtt éltünk a párommal, akartunk már gyereket. Nem volt saját lakásunk, mégsem rágódtam azon, hogy a szülésig mindenképpen szereznünk kell egyet.
– Fontosabb a pénz, mióta apa vagy?
– Nem különösebben. Úgy nőttem fel, hogy sose vetett fel bennünket a pénz, arra tanítottak, hogy elégedjek meg azzal, ami van. Szerencsés vagyok, a pénz mindig akkor jött, amikor igazán szükség volt rá. Persze, nagyobb a felelősség, mint korábban, és az is természetes, hogy ilyenkor az igényeidet háttérbe szorítod, hiszen a feleséged és a gyereked is fontosabb.
– Hiányzik valami a régi életedből?
– Nem igazán. Tegnap elmentem iszogatni a régi barátokkal, de amikor reggel felébredtem, nem éreztem azt, hogy annyira hiányoznának a főiskolás évek, amikor minden este ezt csináltuk. Már megéltem a magamét. Jól éreztem magam tegnap, ám fél évig biztos nem megyek sörözni. Ha majd a fiam óvodába megy, több időm lesz. A barátaim tudják, hogy egyszer visszatérek.
– A triatlonnal hogyan tudod összeegyeztetni az apaságot?
– Nagyon nehezen, mert sokat dolgozom, forgatok, próbálok. Ha mégis elmegyek délután úszni vagy futni, furdal a lelkiismeret, hogy nem siettem haza a gyerekhez. Ma például reggel láttam egy órát, mire hazaérek, már alszik. De nem adom fel az edzést, heti háromszor-négyszer azért belepréselem az időmbe.
– Mindig feszegeted a határokat, a sportban is a jobb eredményeket hajtod. A gyerek léte mennyire fékez?
– Ha valamit nagyon szeretnék, akkor nem fékez, illetve nem is ez a helyes kifejezés. A korábbi ad hoc élet nem működik, hogy gondolok egyet, aztán megyek. Tehát ha felszabadul egy egész hetem, nem ugorhatok el csak úgy a Tátrába.
– Az egyik interjúban, amikor az élsportról beszélgettetek, azt mondtad, a fiad karatézni fog.
– Mindenhol azt olvasom, hogy a Kos-gyerekeket be kell íratni harcművészetekre, attól lenyugszanak, mert amúgy a Kos brutálisan pörög. Viszont az élsport kényes kérdés. Elkezded három-négy éves korában nyomatni az edzéseket, minden reggel hatra viszed az uszodába, aztán tíz évvel később kiderül, hogy mégsem annyira tehetséges… Ám ha nyolcéves korában azt mondja az edző, hogy ebben a gyerekben van fantázia, akkor szigorú leszek, hogy ne adja fel. Titokban azt szeretném, hogy komoly sportoló legyen, a feleségem azt, hogy tudós vagy zenész. Szerintem az úszás azért tökéletes, mert nem mennek tönkre az ujjai, ha akar, zongorázhat is. (Nevet.)
– A horoszkópot figyelembe veszed a nevelésben?
– Biztos, hogy van alapja. A Kos jegyűek szerintem nehezebben kezelhetők, mint mások, a Kos önfejű és makacs. Én mondjuk Halak vagyok, velünk sem egyszerű, de ránk az érzékenység, a szentimentalizmus meg az álmodozás jellemző. Nem nagyon foglalkozom a horoszkóppal, de van benne igazság.
– Azt mondtad egyszer, hogy hisztis, mint amilyen te voltál.
– Anyám szokta mesélni, hogy háromévesen bevadultam, nem hagytam őket aludni, félóránként ébredtem, másfél éven keresztül minden éjszaka. De amikor ezt nyilatkoztam, Dani két hónapos volt, sokat sírt, még háromóránként szopott. Most lefekszik nyolckor, hatig alszik.
– Akkor már nem dobálgatod a teraszon éjszaka?
– Az a második és a harmadik napon volt. Hazahoztuk, és úgy üvöltött, hogy el nem tudtuk képzelni, mi a baja. A feleségem mondta, hogy vigyük be a János-kórházba. Felhívtam az ügyeletet, megkérdezték, első gyerek-e. „Igen? Akkor csak sétáljon vele kicsit.” Nagyon jó volt az idő, kimentem éjszaka a teraszra, ott táncoltattam. Attól megnyugodott.
– A meséket még mindig csak az első sorig tudod?
– Igen, aztán a többit én költöm hozzá. Bár most a mesét pihentetjük, inkább altatódalokat dúdolunk. A feleségem változatosabban énekel, ő rengeteg dalt ismer. Én meg elkezdek egyet, aztán költögetek hozzá valami zagyvaságot. Óvodában a gyerek ezt a sok butaságot fogja nyomni.
– A nagyszülők próbálnak beleszólni a nevelésbe?
‒ A szüleim Szlovákiában laknak, de nem is a távolság a gond. Anyám tanárnő, csak akkor engedik el a munkahelyéről, ha beteget jelent, így ő jóval kevesebbet van velünk, mint a feleségem anyukája. De gyakran utazunk haza, olyankor kikapják a kezemből a gyereket, két napig nem is látom.
– A feleségednek hiányzik a munka?
–Nagyon. Ő is színész, nagyon szeretne visszamenni a Budaörsi Játékszínbe.
– Keresztelő?– Volt, júniusban.
– Érdekesnek tartottam, hogy papot játszol ‒ azt vallod, hogy a buddhizmus áll hozzád a legközelebb.
– Nem maga a vallás vonz, hanem a buddhizmusnak az a világa, ami fent van a Himalájában, a kolostorokban élő emberek, de így vagyok az olasz kolostorokban lakó keresztény szerzetesekkel is. Engem a tiszta élet vonz, ami talán csak a hegyekben lelhető meg. Albérletet is úgy választottam, hogy közel legyen a természet.
Kapcsolódó cikkek
