Egy nyári délutánon az aranyló napsugár a parkba csalogatta a környék összes gyerekét. A gyerekzsivaj betöltötte a kis teret. A kislányok és kisfiúk hintáztak és homokoztak. Ám akadt, akinek szaladgálni vagy biciklizni volt kedve. Poci épp új biciklijét próbálgatta a parkban.
– Óvatos legyél! – figyelmeztette Anya kisfiát.
– Rendben! – hangzott a válasz.
Poci egykettőre úgy belejött a biciklizésbe, hogy száguldott, akár a szél.
– Lassabban! Lassabban! – kiabált Anya.
Pocit azonban egy cseppet sem érdekelték Anya szavai. Ügyesnek és magabiztosnak gondolta magát.
– Anya! Nézd, milyen gyors vagyok! – kiabálta, miközben ide-oda kanyargott a bicikliző gyerekek között.
Egyszer csak egy lejtős járdaszakaszra gurult az új bringa. Poci nagyon élvezte a sebességet.
A járdán Sári és Zsófi tologatták a babakocsit.
– Ó, jaj! Nem tudok megállni! – gondolta Poci, és ijedtében becsukta a szemét.
A bicikli továbbszáguldott, egyenesen Sári felé. Poci a biciklijével fellökte a kislányt, és végül mindketten a földön találták magukat. Sári sírva szaladt anyukájához, mert nagyon fájt a keze. Poci anyukája is szaladt a földön fekvő kisfiához.
– Mutasd, hol fáj? – kérdezte Anya aggódva.
– Az orrom – mutatta Poci vérző nóziját. Anya egy papír zsebkendővel óvatosan megtörölgette a sebet.
– Katonadolog! – vigasztalta kisfiát Anya, amikor látta, hogy nem komoly a baj.
– Nagyon fáj! – hüppögött Poci.
– Gyere gyorsan, nézzük meg, mi történt Sárával! – szólt Anya. Ám Sáráék már nem voltak sehol.
– Sárának a keze horzsolódott le, és hazamentek – mondta Zsófi anyukája.
Anya odahajolt kisfiához: – Ne sírj! Szerencsére nem nagy a baj, de biciklizés közben nagyon kell figyelni másokra. Csak olyan gyorsan szabad menni, hogy mindig meg tudj állni.
Poci keservesen sírni kezdett. – Nagyon sajnálom. Jaj, most haragszik rám Sára!
A szőke hajú kisfiú vigasztalhatatlanul sírt.
– Gyere, menjünk haza! – mondta Anya, és egész úton vigasztalgatta kisfiát.
Poci nagyon szomorú volt délután. Egykedvűen ült a játékosláda mellett, amikor felnyílt a láda teteje, és előbújt Hipp és Hopp, a két manó.
– Hát te miért lógatod az orrod? – kérdezték a kisfiú felé fordulva.
Poci bánatosan mesélte el, hogy mi történ a parkban.
– Látogasd meg Sárát, és kérj bocsánatot! – javasolták a manók.
Poci a konyhába szaladt.
– Anya, Sárának adhatom a csokim, amit a nagymamitól kaptam?
– Hát persze. A tiéd. Te döntöd el, mit csinálsz vele – válaszolt Anya.
– Vigyük el Sárának, hogy megbocsásson nekem! – mondta Poci.
Anya előhozott a kincsesdobozából egy piros szalagot. Masnit kötöttek a „bocsánatkérő ajándékra”, és elindultak Sáráék háza felé. Becsöngettek. Sára édesanyja nyitott ajtót.
– Ezt Sárának hoztuk. Remélem, nem fáj nagyon a keze – szólt Anya.
– Bocsánatot kérek. Nagyon-nagyon sajnálom! – mondta halkan Poci, és tiszta szívből úgy is gondolta.
– Nincs semmi baj! – hangzott a válasz.
A horzsolások szép lassan begyógyultak. Poci ezen túl óvatosabban biciklizett, és figyelt, hogy ne okozzon többé balesetet.
Kapcsolódó cikkek
