Mi az, hogy introvertált és mi az, hogy extrovertált?
Az introverzió és extroverzió fogalmát Carl Jung svájci pszichiáter, pszichológus vetette fel elsőként, majd később Katherine Briggs és lánya Isabel Briggs-Myers dolgozták ki felhasználásával a pszichológiában mai napig elismert úgynevezett Myers-Briggs típusindikátor, mely egy személyiségteszt, aminek segítségével veleszületett viselkedési preferenciákat vizsgáltak.
Az introvertált – extrovertált fogalmakat annak leírására használták, hogy az egyes emberek figyelme milyen mértékben irányul befelé, önmagukba, illetve kifelé, a külvilág felé. Megfigyelések alapján arra jutottak, hogy míg az extrovertált személyiség típusúakat kifejezetten feltölti, ha társaságban lehetnek, ha új embereket ismerhetnek meg, ha ők van a figyelem központjában, addig az introvertált személyiségűek számára ugyanez hamar kimerítővé válik, és frusztráltságot okozhat. Arra jutottak, hogy minden ember születésétől fogva jobban hajlik az egyik irányba, mint a másik felé, és ha ezt felismeri, sokkal könnyedebben boldogul az élete során.
Egyértelmű jelek már gyermekkorban?
Amikor a gyerekek még nagyon picik, illetve amíg csak otthon, a jól megszokott környezetükben, bevált napi rutinjukban élnek, addig nehéz eldönteni, melyik személyiségtípusba is tartoznak. Hiszen a legintrovertáltabb kisgyermek is viselkedhet extrovertált módon, amíg úgymond “biztonságos” közegben érzi magát, csak szülei, közeli ismerősei veszik körül. Éppen emiatt igazán a gyermek személyiségtípusa akkor mutatkozik meg, amikor a kicsi közösségbe kerül, amikor végre lehetősége adódik számára addig ismeretlen helyzetekkel találkozni és új emberekkel is interaktálni.
Az óvoda, sőt az iskola is éppen ezért sok kisgyermek számára jelent kihívást – legyen akár extrovertált vagy introvertált – hiszen rengeteg új dolgot kell befogadniuk, új embereket megismerniük, új szabályokat betartaniuk. Ha mi szülők tisztában vagyunk csemeténk személyiségtípusával, sokkal jobban meg tudjuk érteni problémáikat, nehézségeiket és ezáltal sikeresen segíteni tudjuk őket ezek megoldásában.
- Kapcsolódó: Hogy támogassuk az introvertált gyermeket?
Mire van szüksége egy introvertált gyermeknek?
A gyerekek kisebb csoportja, nagyjából 30%-a tartozik az introvertált személyiségtípusúak közé. Hogyan ismerhetjük fel, hogy csemeténk introvertált-e?
Azt veszed észre, hogy gyermeked időről-időre elhatárolódik a többiektől és magányos játékba kezd? Nem szeret szülinapi zsúrokra, játszóházba járni? Gyakran hisztibe torkolnak a bevásárlóközpontban/koncerten/egyéb tömegrendezvényeken tett kirándulásaitok? A kicsi láthatóan jobban élvezi a családja társaságát, az önálló játékot, mint a társaival való időtöltést? Óvoda/iskola után igényli a csendes feltöltődést, mielőtt újra “valódi önmaga” lenne? Nehezen beszél érzelmeiről, nem könnyű szavakba öntenie mi bántja egy-egy helyzetben?
Az introvertált gyerekeket gyorsan “lefárasztja” a társaság, és ilyenkor szükségük van egy kis kikapcsolódásra, újratöltődésre. Ha ez nincs biztosítva számukra, akkor – a külső szemlélő számára érthetetlen módon – hirtelen nehezen kezelhetővé, hisztissé válhatnak. Ha ezt felismerjük és kommunikáljuk gyermekünk felé, azzal rengeteget segíthetünk a helyzet megfelelő feldolgozásában.
Jó dolog lehet, ha kialakítunk a lakáson belül egy apró kuckót, ahol stimulációk – például tv, testvér, hangos zajok, erős színhatások – nélkül, nyugalomban pihenhet, könyvet olvashat, zenét hallgathat, feltöltődhet egy-egy számára mozgalmas nap után. Ennek bevezetését később az intézményekben is szorgalmazhatjuk, sok gyermek hasznát veheti év közben, akármelyik személyiségtípushoz tartozzék is.
Ha tudjuk, hogy gyermekünk rosszul reagál a szülinapi zsúrokon kialakult sokaságra, akkor tegyünk lépéseket ennek megfelelően. Érkezzünk korán, így még nem teljes a létszám és csemeténknek lesz ideje alkalmazkodni a helyzethez. Ha az esemény során jelzi, hogy haza szeretne menni, azt próbálja tudtunkra adni, hogy lemerült és szeretne ismerős, biztonságos, nyugodt környezetben újratöltődni. Tartsuk tiszteletben kérését, ne azon aggódjunk, hogy mit gondolnak majd mások, ha hazamegyünk a torta felvágása előtt. Ha a kicsi saját szülinapjáról van szó, jobb ha elfelejtjük a “tradicionális” sok kis vendég meghívásával járó házibulikat, és inkább egy olyan programra vigyük el gyermekünket és az általa megnevezett legfontosabb barátokat, amit már jól ismer és köztudottan nagyon szeret.
Később az iskolában is akadhatnak nehézségek. Az introvertált gyerekek megfigyelnek és a látottakból levont következtetések alapján reagálnak. Gazdag belső világgal rendelkeznek, fantáziájuk szárnyal. Viszont mivel minden válaszukat, minden felszólalásukat, tettüket alaposan végiggondolják, ezért gyakran bélyegzik őket furának, csendesnek, esetleg lassúnak is. Iskolakezdéskor érdemes néhány mondat erejéig leülni gyermekünk tanárával és jelezni számára a poronty személyiségtípusát, erősségeit, továbbá a bevált megoldásokat az esetlegesen felmerülő nehézségekre is.
Nagyon fontos, hogy ne erőltessünk rá az introvertált gyermekre semmit annak reményében, hogy majd nyitottabb lesz, vagy több barátot szerez. Az introvertált gyermekek szuper jól tudnak kommunikálni és fantasztikus barátságokat tudnak kialakítani, felszínes helyett a mély kapcsolatokra, társalgásra törekszenek. Ne aggódjunk miattuk! Soha ne próbáljunk meg egy introvertált gyermeket focira küldeni, hagyjuk viszont, hogy kipróbálja magát úszásban, küzdősportokban vagy egyéb egyedül is végezhető mozgásformákban. Teremtsük meg számára a lehetőséget az alkotásra, ugyanis képzelete és összpontosítása elképesztő dolgokra teszi képessé, legyen az építőjáték, festés vagy gyurmázás.
Mire van szüksége egy extrovertált gyermeknek?
Az extrovertált gyerekeket egyenesen feltölti a társaság, a nyüzsgés, a pörgő események. Számukra sokszor inkább az ebből való kiszakadás okoz problémát. A társas események, mint például egy szülinapi buli, vagy egy játszóházazás megemeli a kicsik dopamin szintjét, és ez az extrovertált gyerekeknél egy jutalomérzéshez hasonló löketet ad.
Az extrovertált gyerekeknél megfigyelhetjük, ahogy egyik tevékenységből pillanatok alatt egy másikra váltanak, figyelmüket egy játék sem köti le hosszú ideig, a játszótéren is egyik eszköztől a másikig szaladnak. Ha egy napig csak kettesben otthon üldögélünk, a gyermek nyűgös, fáradékony és nem túl együttműködő, arról nem beszélve, hogy folyamatosan társaságunkat keresi más külső impulzus hiányában. Ne utasítsuk el, próbáljunk minél több időt és figyelmet fordítani rá, teret adni a közös játéknak, kreatívkodásnak.
A társasági események, az új helyek, az új élmények felpörgetik az extrovertált gyerekeket, de egy pont után nekik is szükségük van újratöltődésre, ezt azonban rendkívül nehezen fogadják el. Készülj fel a búcsúzás okozta összeroppanásra és figyelmeztesd (“Még 5 perc és megyünk!”, “Még háromszor lecsúszhatsz, aztán irány haza!”) indulás előtt többször, hogy legyen ideje rákészülni a dologra.
Az extrovertált gyerekek számára az óvoda, iskola fantasztikus hely lehet, de sokszor találkozhatnak azzal ők is, hogy nem értik meg őket. Az ebbe a személyiségtípusba tartozó kicsik beszélgetéssel, kapcsolatteremtéssel tanulnak, rengeteget kérdeznek, gyakran bekiabálják a választ, sustorognak padszomszédaikkal és emiatt gyakran kerülhetnek összetűzésbe tanáraikkal. Problémát okozhat számukra az is, hogy nyugodtan végigüljenek egy teljes tanórát. Ahogy az introvertált gyerekeknél, úgy az extrovertáltak esetében is érdemes jelezni év elején a tanítóknak, hogy gyermekünk milyen erősségekkel rendelkezik, és mik okozhatnak nehézséget számára. Így a tanító is fel tud készülni arra, hogy megfelelően reagáljon a gyermek esetleges túlpörgésére.
Az extrovertált gyerekek remekül dolgoznak csapatban, eredményesek a színjátszásban vagy különböző tanulmányi versenyeken, sőt energiáikat kiválóan le tudják vezetni a különféle csapatsportokban. A sportot mindenképp érdemes beépíteni az extrovertált gyermek életébe, hiszen nagyon sok olyan dolgot elsajátíthat általa (fegyelem, önuralom, küzdelem, kitartás sikerélmény), amely később hasznos lesz számára az életben.
- Kapcsolódó: 5 dolog, ami igaz az extrovertált szülőkre
Önismeret és önbizalom
Ha megismerjük gyermekünk személyiségtípusát, azzal kulcsot kapunk a kezünkbe a kicsi tetteinek, viselkedésének jobb megértéséhez, helyesebb kezeléséhez. Ha pedig megértjük, mit miért tesz, akkor a későbbiekben sikerrel tudjuk őt támogatni, akár szociális kapcsolataiban, akár tanulmányaiban, akár az élet számos egyéb területén.
Egy fontos dolgot hozzátennénk még: szánjunk mi is egy kis időt az önismeretre. Vajon melyik személyiségtípusba tartozunk? Lehet, hogy introvertáltként extrovertált gyermeket nevelünk vagy épp fordítva? Ez sok feszültségre választ adhat, és így magunkon is képesek leszünk dolgozni.
S egyet ne felejtsünk el: gyermekünk személyiségtípusa veleszületett, nem tudjuk azt megváltoztatni, a legfontosabb amit tehetünk az az, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van, ezáltal támogatva és biztosítva számára a megfelelő önbizalom kialakulásához szükséges alapokat.
Kapcsolódó cikkek
