Folyamatosan szívjuk magunkba a körülöttünk élők érzéseit – többek között ennek is köszönhető, hogy a szülők számára is kimerítő tud lenni a gyerekek és tinédzserek érzelmi hullámvasútja. Amikor pedig magunkat is elhomályosít az érzelem, akkor valószínűleg nem tudunk a legbölcsebb elménkkel és legnyitottabb szívünkkel válaszolni.
Mi zajlik le a gyermek agyában, amikor hisztizik?
Dan Siegel idegtudós és Tina Bryson nevelési szakértő kreatív módon vázolja az agy “lenti” és “fenti” aspektusait – írja a mother.ly portál. Agyunk úgynevezett primitív része – a limbikus rendszer és az amigdala – reaktív és emocionális, rövidtávú érdekek és egyszerű ösztönök vezérlik. Ez a gyermeki, impulzív, ösztönös rendszer lakik lent.
Eközben a külső agykérgek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy gátoljuk az impulzusokat, lelassítanak, perspektívát nyújtanak, érzelmi ingereket dolgoznak fel, és ezeket gondolattá és cselekedetté formálják. Ez a fenti terület segít tervezni, gondolkodni, mielőtt cselekszünk, nézőpontot választunk, erkölcsi döntéseket hozunk, és kapcsolatokat alakítunk ki.
Marsha Linehan, a dialektikus viselkedésterápia megalkotója szerint a “bölcs elme” integrálja mind az érzelmi, mind a racionális elménket. Agyunk négy aspektusa – bal, jobb, fent és lent – erős kapcsolódásokat igényel, hogy együtt dolgozva bölcs, egészséges elmét építhessünk ki.
- Kapcsolódó: 5 meglepő megállapítás a dühkitörésekről
A hiszti, a dühroham idején – amikor az amigdala és az érzelmek fellángolnak – szinte lehetetlen, hogy a logika átjusson a gyermek zárt, külső agykérgeibe. Ahhoz, hogy segíthessünk neki megnyugodni, együttérzés, bölcsesség és sok türelem szükségeltetik a részünkről.
A gyerekek még fejlődésben lévő agyuk miatt nem tudnak felnőtt szemszögből nézni egy helyzetet, és ezt a tudást használva megnyugodni. A dühük, a hiszti ösztönös szinten működik, és egyszerűen nem tud reagálni az észérvekre.
Higgadtan reagálni a hisztire
Ugyan időnként a kihívást jelentő viselkedés lehet előre megfontolt, amikor szándékkal, logikával és egyértelmű határokkal vagy következményekkel szükséges reagálni. De amikor a gyermek limbikus rendszere omlik össze, amire szüksége van, az a kapcsolódás és a megnyugtatás.
Ilyen esetben a szülőnek először a saját prefrontális kérgét kell megnyugtatnia, hogy tisztán láthassa a helyzetet. Amikor azt mutatjuk a gyermeknek, hogy a saját érzelmeinket szabályoztuk, az jelzi számára, hogy neki is biztonságos megnyugodnia. Továbbá azt is modellezi – sőt, gyakran a tükörneuronok által tükrözi -, hogy lehet ezt megtenni.
Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy nyugodjon meg, az közel sem annyira hatékony, mint ha lágy hangon szólunk hozzá, vagy kedvesen, gyengéden megérintjük – ez utóbbiak a “részvételt és támogatást” kapcsolják be, és leállítják az “üss vagy fuss” reakciót, lecsökkentve a kortizol stresszhormont, és fokozva az oxitocin szeretethormont.
Miután a gyermek megnyugodott, a feldolgozás és a verbális tervezés irányába léphetünk. Érdemes kipróbálni például a mother.ly által javasolt következő tippeket:
- Folytassuk a prefrontális kéreg bevonását azzal, hogy megkérdezzük, milyen következmények lennének igazságosak szerinte, vagy kérjük meg, hogy gondolja át, miért vannak bizonyos elvárások otthon.
- Ne felejtsük el a gyerek szükségleteit, mert a prefrontális kéreg energiafaló – néha csak pihenésre vagy egy kis nassolnivalóra van szükség ahhoz, hogy a dolgok ismét működjenek.
- Néha kreatívan el kell vonni az alsó agyterületeket azzal, hogy valamilyen fizikai elfoglaltságot végez a gyermek – fogócskázzunk vele, vagy csináljunk egy-két jógagyakorlatot.
- Vonjuk el az érzékszerveit valamilyen erős ingerrel, például egy kevés fűszeres étel fogyasztásával, a citrom illatával vagy ízével, vigyük át egy másik helyiségbe a lakásba, vagy menjünk ki vele a kertbe.
- Próbáljuk meg elindítani a prefrontális kérget egy látszólag véletlenszerű kérdéssel, például, hogy mit enne vacsorára, vagy hogy hívják a legjobb barátja anyukáját.
- Csökkentsük az amigdala dominanciáját játékokkal egy gyors kártyázással, szólánccal, kitalálóssal, stb.
Ettől kezdve visszaterelhetjük a gyermeket a józan tudatszintre.
- Kapcsolódó: 5 meglepő megállapítás a dühkitörésekről
Amikor így megszakítjuk a hisztit, fontos, hogy miután minden lecsillapodott, foglalkozzunk azzal, ami kiváltotta. Nem kell újra végiggondolni minden konfliktus részleteit, de a következetesség fontos a gyermeknevelésben. Így ha azt mondjuk neki, hogy később visszatérünk valamire, arra térjünk is vissza. Ez lehetővé teszi, hogy a gyermek teljes elméjével integrálja az élményt.
Az eredeti cikk forrása: mother.ly