A kisgyerekek és a hazugság témájában számos kutatás született. Egy nemrégiben készült kutatásban 18 hónapos gyerekeket kértek arra, hogy ne lessenek meg egy játékot. A kísérletet ugyanazokkal a gyerekekkel megismételték kétéves, majd két és fél éves korukban. Az eredmények szerint 35 százalékuk kukucskált, és 27 százalékuk azt mondta, hogy nem leste meg a játékot, noha nem így volt.
A gyerekeket már egészen kicsi koruktól kezdve arra tanítjuk, hogy hazudni nem szép dolog. Bizonyos helyzetekben azonban mégis arra bátorítjuk őket, hogy hazudhatnak, például elfogadhatónak tartjuk akkor, ha nem akarunk valakit megbántani az igazsággal.
Ahhoz, hogy egy kisgyerek hazudni tudjon, bizony számos képesség szükséges: először is a verbális képességek bizonyos szintjén kell állniuk. Másodszor szükségük van önuralomra, hogy ne leplezzék le magukat, és az sem árt, ha van egy alternatív forgatókönyvük arról, amiről éppen füllentenek. Sőt, képesnek kell lenniük arra is, hogy oda-vissza tudjanak váltani az igazság és az általuk konstruált hazugságnak megfelelő viselkedés között. Ebből is látszik, hogy a hazugság megjelenése fontos fejlődési mérföldkő.
Természetesen az nem jelenti azt, hogy hazudni helyes lenne, de fontos megérteni, hogy a gyermeki fejlődés természetes része a füllentés, a kicsi és akár a nagyobb hazugságok is. Az, hogy szülőként milyen mintát mutatunk és hogyan reagálunk arra, amikor rajta kapjuk a gyereket egy hazugságon, alapjaiban határozza meg, hogyan fog gondolkodni – akár erkölcsi értelemben is – a gyerekünk a hazugságról. Például azok a gyerekek, akiket megbüntetnek, ha hazugságon érik őket, nagyobb valószínűséggel hazudnak, mint azok, akik nem büntetést és fejmosást kapnak érte.
Forrás: medicalxpress.com
Kapcsolódó cikkek
