Egy édesanya végigjárta ezt az utat a gyerekével, majd levelet írt: „A kislányommal megtapasztaltam az Anna, Peti és Gergő-mesekönyvek titkát: láttam, mennyire csillogott a szeme, ha ebből olvastam neki, hiszen róla szólt, minden pillanatát el tudta képzelni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a daganattal, leukémiával küzdő kis betegek számára is milyen hasznos lenne, ha olyan könyvet forgathatnának, amely róluk szól. Meggyőződésem, hogy a mese erejével sokat segíthetnénk.”
A levelet kedvenc történeteik szerzőjének-rajzolójának, Bartos Erikának címezte. A mesekönyv írására szóló felkérést pedig az Őrzők Alapítvány (keretes írásunk) nevében tette, melynek a gyógyulás óta önkéntes munkatársa lett. Tudatosan ahhoz fordult, akinek a színei, formái, figurái a legtöbb magyar kisgyerek életének, estéinek természetes részévé váltak. A levélíró tudta, a megszokott képi világ, a hétköznapi, egyszerű szavak, az ismerős, kedves közeg varázslatosan megnyugtatja a kicsiket-nagyokat.
A meseíró elfogadta a felkérést, hiszen egy évvel korábban készített már hasonló, boltban nem kapható segítő könyvecskét: a Szívkatéterezésre várok címűt, a Gottsegen György Kardiológiai Intézettől származott az ötlet. A mese erejéről kérdeztük az új kiadvány kapcsán.
– Személyesen tapasztaltad a mese félelemoldó hatását?
– Számtalan tapasztalatom van a mese erejéről. Biztonságot adó lelki táplálék a legkisebbeknek, választ ad sok olyan kérdésre is, amit a világgal ismerkedő kisgyerek még meg sem tud fogalmazni. Jól emlékszem, hogy kiskoromban, ha nehezen aludtam el, vagy féltem a sötétben, akkor mindig kedvenc mesehőseimre, Mohára és Páfrányra gondoltam. A mai napig szívem legbelső csücskében őrzöm őket. Ez a sorozat megnyugtatott, kapaszkodót adott nekem, végtelenül jó érzés szembesülni azzal, hogy van olyan kisgyerek, aki ma az én mesehőseimben talál hasonló támaszt.
– Van-e olyan történet, bármilyen egyszerű is, gyermekeid valamelyikéről, amikor betegségek kapcsán a mese volt segítségetekre?
– Szerencsére nincs sok. Persze mi is végigjártuk a fiús családokban elkerülhetetlen eseményeket: óriási esés a lépcsőn, száguldás a Szentkirályi utcai fogászati ügyeletre a kitört foggal, ugrálás és leborulás az ágyról, nekiszaladás az asztal sarkának, felszakadt fejjel rohanás a Madarász utcai ügyeletre, várakozás a Fiumei úti baleseti sebészeten a kézfejre csapott kocsiajtó miatt… Ám komolyabb bajunk sosem volt. Két apró eset jut eszembe, amikor nagyon hasznos volt egy-egy betegséggel kapcsolatos mese: Marék Veronika Boribon-sorozatának hűtőfürdős epizódjával győztem meg annak idején a gyerekeimet, hogy a hűtőfürdő igenis kell, illetve Bodó Béla Brumi című meséjével készültünk fel a foghúzásra, nagyon hálás voltam abban a helyzetben a szerzőknek, hogy ezek a mesék megszülettek.
– Kapsz hasonló köszönetet a szülőktől?
– Csodás érzés hasonló sorokat olvasni saját meséimről, sok családtól hallottam, hogy az oltásról, torokgyulladásról, fülfájásról, kruppról szóló történetem segítségükre volt. Számtalan csodaszép levelet kapok, végtelen erőt merítek ezekből a sorokból. Volt olyan édesanya, aki megírta nekem, hogy a kiszáradás szélén álló lázas kislányát úgy vette rá az ivásra, hogy minden újabb kortyért lapozott egyet a könyvemben. Így olvasták végig a Kistestvér érkezik című Anna és Peti-kötetet. Volt olyan anyuka, aki megírta, hogy agydaganattal kezelt, hónapokon át ágyhoz kötött gyermekének mennyi örömöt nyújtott a Bogyó és Babóca-film, és még hosszan tudnám sorolni.
Ezeket a sorokat olvasva mindig úgy érzem, hogy érdemes volt elindulni ezen az úton. Ez a legtöbb, amit egy szerző egyáltalán elérhet: érezni a gyerekek szeretetét, ragaszkodását. Végtelenül hálás vagyok a szülőknek azért, hogy ezt megosztják és tudatják velem, el sem tudom mondani, mennyi erőt ad egy-egy ilyen visszajelzés.
– A gyerekektől, szülőktől jött-e emlékezetes visszajelzés a Bátorságpróbával kapcsolatban?
– A Bátorságpróba című könyv rendkívül súlyos betegségben szenvedő gyerekek számára íródott. Több mint egy év munkájának a gyümölcse, a szöveg orvosok, nővérek, pszichológusok tollából született. Lépésről lépésre bemutatja, mi vár a daganatos betegséggel küzdő gyermekre, ezzel oldva az ismeretlentől való félelmet, és javítva a gyógyulás esélyeit. Csaknem száz A3-as méretű szabadkézi rajzot készítettem. Lelkileg komolyan igénybe vett és megérintett a munka, melynek során sokat tanultam, emberileg rendkívül sokat nyújtott számomra ez a kötet. Egyik legnagyobb élményem a kezdeményező édesanyával való ismeretség-barátság, az ő emberi helytállása példaértékű.
A könyv 2012 év végén jelent meg, nem kerül kereskedelmi forgalomba, az érintettek ingyen jutnak hozzá a klinikán. Kisgyerekes szülőktől, kamaszoktól, felnőttektől egyaránt érkezett megható és örömteli visszajelzés, sőt daganatos betegséggel küzdő édesapa is megosztotta velünk, hogy óvodás gyermekének ezzel a könyvvel tudta elmesélni, min megy keresztül. Minden segítség fontos és értékes, ami az érintettek terhét csökkenteni tudja. Nekem az a legnagyobb örömöm, ha ez a könyv segítséget tud nyújtani.
Kapcsolódó cikkeink:
– Mit olvassunk az óvodásoknak?
– Ami megragad a meséből, az fontos üzenetet rejt
Kapcsolódó cikkek
