Kisgyerek

Genetikai gyökerei vannak a rózsaszínmániának?

Annyi bizonyos, hogy a lányok nem úgy születnek, hogy imádják a rózsaszínt. Mégis ez számít lányosnak. Vajon a génjeinkben van, vagy tanuljuk?
2011. Szeptember 23.

Egy tanulmány szerint a lányok kétéves koruk körül kezdik el kedvelni a rózsaszínt, annak ellenére, hogy születésükkor még egyik színt sem részesítik különösebben előnyben.

Ugyanebben a korban kezdenek el a kisfiúk elutasítani mindent, ami rózsaszín, mivel amint tisztába jönnek saját nemi identitásukkal, ragaszkodni kezdenek a sztereotípiákhoz.

A New Jersey-i Rutgers Egyetem kutatói hét hónapos és ötéves kor közötti gyerekeket vontak be kísérletükbe, melynek során a kicsiknek nyolc különböző színű karkötő, pohár és képkeret közül kellett kiválasztaniuk a kedvencüket. Kétéves korra a lányok sokkal gyakrabban választottak rózsaszín tárgyakat, mint a fiúk, két és fél éves korukra pedig már határozottan érződött, hogy a rózsaszín lett a kedvenc színük.

Valójában már születéstől kezdve mindent elkövetünk a rózsaszín érdekében: az újszülött kislányok ilyen színű karszalagot kapnak, a legtöbb kisbabát rózsaszín, illetve világoskék ruhákba öltöztetik, ami pedig a játékokat illeti: a kifejezetten lányoknak szánt darabokban mindig akad valami rózsaszín.

Nagyjából kétéves korra alakul ki a gyerekekben olyan fokú tudatosság, hogy különbséget tudjanak tenni nők és férfiak közt, és természetesen elsajátítják mindazokat a sablonokat is, amelyeket környezetükben látnak. Nehéz olyan kislány- és fiúcipőt találni, amely nem a sablonos színekre épül, de az is tény, hogy ha a gyerekekre bízzuk a választást, egyértelműen a kísérlet során modellezett eredményt hozzák.

Rózsaszínmánia

Kibeszélik vagy inkább hallgatnak?

Nem sokkal korábban dr. Amanda Rose, a Missouri Egyetem munkatársa csaknem kétezer kisgyerek és tizenéves bevonásával végezte el – szintén a nemek közti különbségekkel kapcsolatos – vizsgálatait, melyek során arra a megfigyelésre jutott, hogy a fiúk – a korábbi vélekedésekkel ellentétben – nem azért nem szeretik kibeszélni a problémáikat, mert zavarban érzik magukat, vagy félnek kimutatni az érzéseiket, hanem azért, mert mindezt felesleges időpocsékolásnak érzik.

Ezzel szemben a lányok, miután megosztották valakivel a problémáikat, felszabadultabbá válnak. Az eredmények fényében talán könnyebb megérteni, miért viszonyulnak eltérő módon a nők és a férfiak a párkapcsolati problémáikhoz.

Forrás: Medipress- babaszoba.hu