Az anyaságnál nincs csodálatosabb
Anyák napjakor nem csak az anyukámra meg a nagymamámra szoktam gondolni, hanem a dédimamámra is, akiről bár ködös emlékeim vannak csak, de azt tudom, hogy isteni pogácsát tudott sütni, a dédimamámra, aki 12 évesen félárván maradt és így nevelte fel a három kisebb testvérét, és az összes olyan női felmenőmre, akik valamit is átörökítettek belém, akik miatt is vagyok most olyan, amilyen. Sőt, ha tovább megyek, az összes olyan nőnemű lényre, aki valamit is hozzátett a személyiségemhez. Akik miatt én most úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy: szeretetben, elfogadásban, tisztelettel és toleranciával.
Belegondoltatok már, hogy a rengeteg nehéz sors ellenére, amit az anyáink a történelem folyamán megéltek mennyi szeretetet adtak át? Mennyi jóság volt a munkától kikérgesedett kezükben? Mennyi tündérmesét tudtak mondani, pedig néha a poklok poklát járták meg? Mennyi vigaszt és támaszt tudtak adni a gyerekeiknek, miközben ők maguk ezeket sokszor nem kapták meg? Honnan volt ennyi lelki erejük, ennyi szeretet és melegség bennük?
Szerintem mindannyiunkban ott van. Minden anyában. Valahogy a közös aurából, a közös női sorsból, a közös szeretetgombócból levesszük és akármilyen nehezek is a körülmények, a gyerekeinknek mindig tudunk adni. Lehet, hogy néha úgy érzed, nem elég az, amit a gyerekednek adsz. Mardos a lelkiismeret-furdalás, hogy nem tudsz vele annyit lenni, amennyit szeretnél. Biztos vagyok benne, hogy sokszor anyáink is ugyanígy érezték. Hogy nem adnak elég időt, odafigyelést, törődést.
Ha néha te is úgy érzed, nem tudsz eleget adni, hidd el, nem vagy ezzel egyedül. De mindig törekedj arra, hogy amit adsz, az őszintén és tiszta szívből jöjjön. Amikor együtt tudsz lenni a gyerekeddel, akkor az csak róla szóljon.
Minden kornak megvannak a maga nehézségei, a mai modern rohanó világunknak ugyanúgy, mint a régi háború vagy forradalom sújtotta koroknak. De hidd el, minden körülmények ellenére te is rengeteg szeretetet örökítesz át a gyerekeidbe, amit ők ugyanígy tovább fognak adni a saját gyerekeiknek.
Az anyai lenyomatod örökké élni fog.
József Attila anyja is inkább hagyta volna a mosott ruhát másra és játszott volna a fiával, de nem tehette. Mégis mélyen érző felnőtt lett a fiából.
Ezt is érdemes elolvasni:
- Ami az anyaságban a legnehezebb
- 7 embert próbáló anyai szituáció
- 5 mondat, amire emlékezz, ha átcsapnak a fejed felett a hullámok
Kapcsolódó cikkek
