Kisgyerek

Gyerekpszichológus a chaten

Mit mondhat egy gyerekpszichológus? Nagyon sokat. Talán nem volt még olyan vendég a babaszoba.hu chatjén, akitől annyi különféle dolgot kérdeztek, mint Etényi Zsuzsa gyermekpszichológustól.
2003. Október 06.

Természetesen nagy horderejű dolgokban is jól jön egy külső szakértő vélemény, de mint kiderült, az átlagos mindennapok is produkálnak feszítő kérdéseket. Vágjunk is bele mindjárt a feltett kérdések és a válaszok áttekintésébe.

Variációk a féltékenységre

29 és 14 hónapos kicsik elkeseredett édesanyja számolt be arról, hogy már teljesen tanácstalan és kimerült, miután nagyobbik fia “nem fogad szót, nagyon sokat rosszalkodik, akarattal, “csak azért is” rossz fát tesz a tűzre, és a helyzet nemhogy javulna, hanem csak egyre romlik és romlik.

A nagyobbik fiúcska korában a gyerekek lassan már az önállósulással próbálkoznak, ráadásul ebben a korban már a dackorszak is jelezheti jöttét. Ezért célozza a gyerek minden rosszaságát a fölötte tekintéllyel rendelkező személynek, többnyire az anyának. Régen azt mondták, hogy a dackorszak 3 éves korban kezdődik, manapság azonban talán korábban.

A tudatos rosszalkodásnak biza oka szokott lenni, amit érdemes felkutatni a megoldáshoz. Ez egyfajta jelzés, kommunikáció. Lehet például egy kistestvér miatti méltatlankodás jele. Ha csak másfél év van a két gyerek között, ezt “nem minden első gyerek bocsátja meg könnyen az anyukájának”.

Mi tehát a teendő? Ha csak mód van rá, biztosítani kell a nagyobbiknak olyan külön időt – mondjuk hetente kétszer két órát -, amikor csak vele vagyunk. Talán furán hangzik, de ilyen esetben a nagyobbal nem bűn “kivételezni”, pótolni azt az időt, amit a kisebb elvett tőle. Ha a kettő egyszerre akar valamit, akkor az ember hajlamos rá, hogy a kicsi legyen az első, de a nagy érzelmileg jobban rászorul!

Ötleteket, energiát kaphat az anya, ha a gyereknevelés közben jut idő néha csak magára is.Itt meg kell jegyezni, hogy a bölcsi ebben segíthet.

Kell vagy nem kell a bölcsi?

Inkább “szükséges rossz”, mint valóban szükséges a gyereknek. Ebben a korban a gyereknek fontosabb, hogy az anyával legyen, mint a gyerektársaság. Nyilván vannak kivételes gyerekek, akik – pl. a nagyobbik testvér miatt – már vágynak a gyerekrajcsúrra. A bölcsődével azért érdemes óvatosan számolni, inkább próbának tekinteni, hogy ha nem bírja a gyerek, legyen visszaút.

Maximalista kis hölgyek

Szeptember lévén szóba került az iskola is, miután egy 9 éves kislánynak látszólag ok, pontosabban szervi baj nélkül is szűnni nem akaró fejfájása van. A pszichológustól azután vártak a szülők választ, hogy – nagyon helyesen – alaposan kivizsgáltatták a gyereket, mindazonáltal hála Istennek eredmény nélkül, azaz minden negatív volt. Akkor mégis mi a teendő? Valamitől csak fáj a feje a kislánynak!

Etényi Zsuzsának ismerős a jelenség, szinte biztos, hogy borzasztóan meg akar felelni a gyerek az iskolában. A kislányok többnyire elég hamar ráállnak arra, hogy túl sokat várjanak el maguktól. Az önkínzásig maximalisták tudnak lenni. A pszichoszomatikus tüneteket mutatók, pl. fej és hasfájós lányok csaknem mind “hajtósak”.Ilyenkor fontos, hogy szó kerüljön róla a gyerekkel való beszélgetések során, hogy nem kell neki annyira jól teljesítenie! Szeretik, elfogadják akkor is, ha nem minden jegye csillagos ötös. Örülnek persze a jó eredménynek, de a tanulás, a kiválóság még nem minden, az egészsége és a felszabadult öröme még fontosabb. Sokan azért szoronganak, mert nincs alkalom a dolgok megbeszélésére.

Elszakítottság

A nyaralással, szobatisztasággal, kórházi tartózkodással kapcsolatban is előkerültek a szülőtől való elválás félelmei. A 2-4 éves korban magától szobatisztává vált kisfiú az óvodában bepisilős lett. Ez csaknem természetes, hogy egy kicsit izgalmasabb helyzetben, az anya és a megszokott környezet hiányában a gyerek kissé visszaesik a fejlődésben. Amikor már otthonosan mozog az új körülmények között, és sikerült meggyőzni, hogy nincs mitől tartania, a helyzet rendszerint magától rendeződik, a szülőnek nincs más dolga, mint a szeretet, bátorítás és megértés.

A kórházi tartózkodás – különösen a szülők biztonságos közelsége nélkül töltött éjszakák – ugyancsak hozhat olyan félelmeket, amikkel nehéz mit kezdeni, nem segít csupán a türelem. Így nincs mit csodálkozni, ha egy 26 hónapos kisfiú utána hónapokig nem tud nyugodtan elaludni. Szép lassan vissza fog szokni a megfelelő kerékvágásba, de érthető, ha ilyenkor egy kis “rehabilitációra” van szüksége a bizalmának: el kell, hogy higgye; nem hagyják a szülei magára, akkor is csak szükségből történt.A nyaralásra és utazásra még vissza fogunk térni.

Fiús szülői aggodalmak

Van, aki tán megmosolyogja a felvetést, pedig ma, amikor felborulni látszanak a nemi szerepek, a média aránytalanságainak hatására csaknem azt érezzük, hogy természetes érzéseinket szinte megerőszakolva teljesen természetesnek kellene éreznünk az egyneműek házasságát és szexuális kapcsolatát, érthető annak a szülőnek a kérdése, aki a nővére példájára babázni kezdő kisfiáért aggódik. Aggasztja, nem kellene-e tennie ellene valamit, normális-e ez, hiszen kisfiú!

A gyermekpszichológus frappáns válasza: “Hát persze, sőt szuper! Nem baj, ha egy kisfiúnak lelke is lesz.”

Ez nem az a fajta probléma, ami későbbi nemi identitászavarra utalna. Gondoljunk csak arra, mennyire kedves látvány egy a gyerekével odaadóan foglalkozó, beszélgető, hancúrozó apa. Az anyákat is mindig megindítja, és ettől csak még inkább felnéznek férjükre, ha látják, milyen jól megértik egymást a gyerekekkel, mennyire melegszívűek, milyen jó pedagógusok. Igen, ezt is tanulni kell, ez is a férfiak lelki érettségének jele, ha felvállalják érzelmeiket, mernek játékosak, komolytalanok lenni.

Ahogy említettük, számtalan kérdés merült fel, így marad még bőven a cikk folytatására is.

Forrás: HáziPatika.com