Luci (2 éves nyolc hónapos)
Luci: – A nagyit Ilonának hívják.
Én: – És mi a másik neve, milyen Ilona?
Luci: – Szent Ilona.
(Jön be a kertből:)
Én: – Mit csináltál, Lucikám?
Luci: – Dolgom volt! Összegereblyéztem a körtéket, megettem a bokorról az aszalt ribizliket. De kérek uzsonnát, mert nagyon száraz volt…
Én: – Nézd, Luci, itt is van egy csiga!
Luci: – Nem én voltam, nem én voltam, tényleg nem én, komolyan!!!
Luci: – Mama, rajzolj nekem egy patkányt!
Én: – Nem hiszem, hogy tudok…
Luci: – Próbálkozzál szépen, ügyesen, bátran! Én reménykedek, ne aggódjunk, menni fog…
Én: – Luci, eljössz velem megsétáltatni a Rockyt?
Luci: – Nem, inkább itthon táncolok pucéran.
Luci: – Nem szeretnék lavórba hányni, inkább Mama karjában, öledben hányni jobb!!
Luci: – Mama, kérlek szépen, masszírozzad a hátamat, ha lehet! (Ó, jesssszz!!)
Én: – Sajnos most nem tudom.
Luci: – Dehogynem! Nyomogatod ujjaiddal, úgy kell!
Luci: – Mama, moss hajat velem te is, olyan ápolt leszel, olyan ápolt, mint… mint… mint egy TEKNŐS!!
Én: – Nézd, Luci, ebben a picike borsóhüvelyben egyetlen szem van. Egyedüli borsó.
Luci: – Ez a borsó is magányos.
Én: – De ezek sokan vannak!
Luci: – Sok borsó egymás mellett egyedül! (Néz rám, mint egy csökkent értelműre). Mindegyik borsó egyedül van!
Luci: – Nem látom Rockyt sajnos sehol se! Nem jó, hogy sötét van, és Rocky fekete…
Luci: – Sárival kicsit játszottam. Nagyon nem akartam játszani. Nagyon Sári se akart játszani. Sárival jó. Szereti kertemet, diót is, virágokat is. Szeretek Sárival játszani.
Luci: – Vegyünk még sült (kürtős) kalácsot!
Én: – Nem veszünk, nincs több pénz most nálunk.
Luci: – Akkor vegyünk pénzt!
Én: – Pénzt nem lehet venni.
Luci: – Akkor csinálnunk kell!
Luci: – A farkas megeszi a rókát.Én: – Szerintem a farkas nem eszik rókát.
Luci: – Kemény neki, nem tudja megrágni.
Luci magában, molyolás közben: – Vélemény… vetemény… sütemény!!!!
Luci ül a földön, dumálgat magában röhögve: – Ivadék… Táplálék… Lökedék…