Kritikus pillanatokat jelent, amikor úgy érezzük, gyermekünk “rossz” és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat, csak hatalmunkat fejezzük ki, a problémát nem oldjuk meg.
Kulcs a szülőnél
A helyzet kulcsa a pozitív szülői gondolkodásban rejlik. Fogjuk meg kisgyermekünk kezét, és világosan magyarázzuk el neki, miért nem szabad például több édességet ennie. Fogalmazzunk egyértelműen, világosan, és legyünk határozottak.
Az általunk rosszaságnak vélt állapotok leggyakoribb oka, hogy nem figyelünk eléggé a gyerekre. Mert éppen más felnőttekkel beszélgetünk a szobában, miközben utódunk reménytelenül szeretné megmutatni, hogyan tud lovagolni az új hintalovon. Csakhogy mi tovább beszélgetünk, a kicsi sírni kezd, ingerültté válik, és nem engedi a játékhoz a másik gyereket. Ekkor mi dühösek leszünk, kiabálunk, holott egy kis odafigyeléssel megelőzhettük volna a konfliktust.
Az ingerlékeny, morcos, sértődős gyerekek megnyugtatására gyakran azt a tanácsot kapjuk, hogy hisztinél hagyjuk magukra, engedjük megnyugodni őket. A szakemberek szerint azonban nem ajánlott magára hagyni a gyermeket. Maradjunk tehát vele, és igyekezzünk megőrizni a nyugalmunkat, s persze semmiképp se sértődjünk meg.
Nagyon fontos, ha a gyermekünk olyasmit követett el, amit maga is helyre tud tenni, kapjon rá lehetőséget. Ilyenkor ne felejtsük el megdicsérni. Sohase üvöltsünk vele: fontos, hogy nyugodt hangon, az idegesség és feszültség legkisebb jele nélkül beszéljük át, mire kellett volna vigyáznia, és mit kell legközelebb elkerülnie. Meg fogja érteni, és igyekszik majd a kedvünkben járni.
Klasszikus hiba, hogy gyakran éppen a mi türelmetlenségünk áldozatai a kisgyerekek. Például a kicsi kiönti az ételt, csupán egy rossz mozdulat révén. Erre kikiáltjuk rossz gyereknek. Ez esetben rosszul kezeljük a helyzetet. A hozzáállás rossz: ez bárkivel megeshet. Próbáljunk türelmesek lenni, és empatikus énünket elővenni.
Hol rontottuk el
Ha úgy érzékeljük, hogy sokszor “rosszalkodik” a gyerek, azon is gondolkodjunk el, hogy mi hol rontottuk el. Talán nem figyeltünk rá eléggé. Talán kevésbé tudatosítottuk benne a mindennapi életünket körülvevő szabályokat otthon, az óvodában, esetleg a játszótéren, az utcán, bevásárlás közben. Lehet, hogy éppen a mi rossz nevelésünk, figyelmetlenségünk áldozata lett a gyerek.
Amit mi rossz, helytelen magatartásnak vélünk, arról talán nem is beszélgettünk el soha a gyermekünkkel. Vannak helyzetek, amikor meg kell magyaráznunk, miért viselkedett helytelenül, ennek milyen következményei lehetnek rá, esetleg ránk nézve.
Helyzetfüggő
Minden magyarázat helyzetfüggő, ezért is nehéz konkrét tanácsokat adni. A legfontosabb teendőink egyike, hogy tanítsuk meg mindenre, ami a biztonságot jelenti az általunk kívánt viselkedéssel kapcsolatban. Ha vásárolni indulunk vagy éppen a játszótérre megyünk, hívjuk fel a figyelmét arra, hol, hogyan kell viselkedni, mire kell ügyelni. Közösen is kitalálhatunk olyan szabályokat, amiket illik betartania, mondjuk a saját szobájában, a konyhában, étkezés közben és így tovább.
Könnyebb elkönyvelni magunkban, hogy gyermekünk rossz, miközben semmit vagy keveset tettünk meg azért, hogy ez ne így legyen. Sokszor indokolatlanul visszük a kicsit gyermekpszichológushoz is. A legtöbb helyzetben nekünk kell pszichológussá válnunk, csak találjuk meg a megfelelő kulcsot gyermekünkhöz.
Kapcsolódó cikkeink:
– Ne nevelj zsarnokot a gyerekedből!
VI.évf./4.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
