Kezdjük a gyakoribb esetekkel, amikor könnyen megy a hozzátartozó megnyugtatása – mert nincs nagyobb baj. Sőt, kisebb gond sem akad. Azaz az orvosnak nem kell közbeavatkoznia.
Igazi hófehérkék
A bőrnek számtalan árnyalata van. Az úgynevezett kaukázusi, azaz fehérbőrűek között is rengeteg fajta létezik: latinos kreol, elegáns szőke “svéd” típus vagy éppen pulykavörös brit, aki a szeplős bőrével lesülésre nem, csak leégésre alkalmas.
A gyerekek is különbözőek. Az egyik “vérbő” vöröses, a másik viszont “Hófehérke”, márványfehér bőrén jól látszó, áttűnő érrajzolattal. Magyarán, a gyermek nem sápadt – csak fehér bőrű! Az olyan gyermek, aki vidám, kiegyensúlyozott, “röhencs”, jól eszik, és egész éjjel békésen húzza a lóbőrt, egyenletesen gyarapodik – az nem beteg, bármennyire is beleolvad a fehérre meszelt háttérbe.
Átmenetiek
– Doktornő, a gyermek időnként úgy elsápad, hogy a frászt hozza rám. A múltkor is, elindult az iskolába, de ott az iskolaorvosnál kötött ki, mert teljesen elfehéredett.
– Nem dolgozatírás előtt zajlott mindez?
– Honnan tetszik tudni?
Az izgulós, túlérzékeny, szakkifejezéssel: vegetatív disztóniás gyerekek, különösen kamaszkorban, minden izgalomra testi tünetekkel reagálnak. Leizzadnak, remegnek, leesik a vérnyomásuk – és ezért elsápadnak.
Persze sok, nem izgulós, egészséges gyereknek is veleszületetten alacsonyabb a vérnyomása, amely ha kritikus érték alá esik, betegesen sápadtnak tűnhet.
Időszakosak
Beszéljünk most az igazi vérszegénységről (latin eredetű szakkifejezéssel, anémiáról). De még mindig annak korspecifikus fajtájáról, tehát arról, amely többé-kevésbé fiziológiás.
A koraszülöttek például köztudottan számos okból egészségügyileg veszélyeztetettek. A többi között vérképzőrendszerük fejletlensége, gyengesége miatt is, melynek egyik velejárója a gyakori és korán jelentkező vérszegénység. Tehát az idő előtt világra jött gyerekekre ilyen szempontból is fokozottan kell ügyelni, és ha szükséges, beavatkozni: gyógyszerrel, vaskészítményekkel, amennyiben elkerülhetetlen, akár transzfúzióval, tehát vérátömlesztéssel is. Az időre született gyereknek is van egy olyan életszakasza, amikor az anyaméhen belül kapott vér már nem, a saját szervezete által termelt vére pedig még nem teljesen elégséges. Ez a három-hat hónapos korban fellépő, többnyire enyhe fokú vérszegénység, az esetek túlnyomó többségében magától megoldódik, és a szervezet fokozatosan elegendő vért termel.
Vérzőek
Nem igazi balesetre gondolok, bár kétségtelenül ebből is ki és el lehet vérezni, hanem a lappangó, alattomos vérezgetésekre, amelyek hosszabb idő után vezetnek vérszegénységgel, sápadtsággal járó tünetekhez. Olyan kellemetlenségekre, amelyekre az ember nem is gondol vagy már el is felejtett: a túl erős és hosszas menstruációs vérzésre. Sok fiatal szégyelli vagy egyszerűen nem foglalkozik ezzel a problémával, sorsszerű tényezőnek tartva, belenyugodva abba. Holott, ha elmenne orvoshoz, ő könnyen segíthetne rajta.
Csak most jutottunk el az igazi betegségekhez, vagyis a primer és szekunder anémiákhoz. Kezdjük a gyakoribbakkal, a szekunder fajtákkal, tehát a más betegségekhez társuló átmeneti sápadtsággal és vérszegénységgel.
Betegek
Talán nem mindenki tudja, hogy szinte minden akut, heveny betegség – még egy kiadós influenza is – átmenetileg negatívan hat a vérképzésre.
Egy lázas beteg két okból is fehér lesz: egyrészt reflexesen összehúzódnak a bőrerei, másrészt előbb-utóbb érezhető mértékben csökken a hemoglobin nevű vérfehérje menynyisége és vastartalma, amely óhatatlanul átmeneti, általában magától rendbe jövő vérszegénységhez vezet. Minél súlyosabb a fertőzés, annál kifejezettebb lesz a vérszegénység. Egy súlyos szepszisben még vérátömlesztés, transzfúzió elvégzésére is rákényszerülhet az orvos.
A vérszegénységhez vezető vérzékenységnek, hemofíliának is igen sok fajtája van. Szerencsére ezek – legalábbis az akut betegségekhez, a már említett influenzához képest – nagyságrendekkel ritkábbak.
A primer anémiának számtalan fajtája ismert, melyeknek csak a felsorolása meghaladná e lap terjedelmét. Ezért most egy szerencsére Magyarországon inkább érdekességnek számító típusára hívom fel a figyelmet: a Földközi tengert övező országokban honos sarlósejtes anémiára. Ilyenkor az egyén veleszületetten sérülékenyebb, gyorsabban tönkremennek a vörösvérsejtjei.
Rosszindulatúak
Az anémiával járó súlyosabb betegségeket szándékosan hagytam a cikk végére. Nemcsak mert felesleges ezzel ijesztgetni a szülőket, hanem mert – ismétlem – igen ritkák.
Meg kell említeni az immunológiai és a daganatos betegségeket, melyeket előbb-utóbb mindig vérszegénység kísér. De többnyire más tünet áll az előtérben:
- csontfájdalmak,
- hatalmas nyirokcsomók,
- máj- és lépmegnagyobbodás,
- jellegzetes bőrelváltozások stb.
Gyermekkorban leggyakoribb a leukémia, melynek szintén sok fajtája – jól és kevésbé jól gyógyítható típusa – van. A rosszindulatú kórok közös jellemzője, hogy a több hónapig-évig tartó terápiát követően, felépülésükkor a gyerekek megszűnnek Hófehérkék lenni.
Végezetül hadd hívjam fel a szülők figyelmét egy hozzáállási kérdésre: mint látható, a “hófehérséget” mindig komolyan kell venni. Ami azért nem azt jelenti, hogy a szülőnek azonnal vérvételt kell követelnie, ezzel kisebb-nagyobb testi és lelki traumának kitennie a csemetéjét. Először az orvosnak kell alaposan megvizsgálnia a gyermeket. Ha ő fontosnak tartja, úgyis laboratóriumi vizsgálatokat rendel el.
A Hófehérkék meséje szerencsére többnyire jól végződik. És a történetből sohase hagyjuk ki az orvost.
VIII. évf. / 11. szám
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
