“Olyan nehezen tudom kezelni az 5 éves gyermekem viselkedését. Folyamatosan leugrál a bútorokról, durván bánik a 16 hónapos kishúgával, hatalmas rendetlenségeket csinál, és soha nem akar rendet rakni. A legkisebb feladatokat is elfelejti elvégezni – mostanában még a WC-re menést vagy fogmosást sem csinálja.
Hogyan tudnám jobban kezelni ezeket a helyzeteket anélkül, hogy üvöltöznék állandóan?”
– nem tudom abbahagyni a kiabálást-
Kedves, “nem tudom abbahagyni a kiabálást”!
Szeretnélek megnyugtatni, hogy a szülőségbe beletartozik némi kiabálás, és a gyerekekkel így is minden rendben lesz. Ha azonban úgy érzed, hogy a kiabálás állandósul, akkor ez senkinek nem jó. Te sem érzed jól magad ebben, és természetesen a fiad sem. Valójában a folyamatos ordítás még több viselkedési problémát szül, fokozva egyik a másikat. De most ez egy jó alkalom arra, hogy változtass. Ezek a tanácsaim vannak a helyzet kezelésére.
Vizsgáld meg a viselkedés mögött rejlő dolgokat
A viselkedés a külső rétege annak, ami érzelmileg történik egy gyerekkel. Minél fiatalabbak, annál inkább így van, hiszen még nem képesek hatékonyan kifejezni az érzéseiket. Ha tudjuk, hogy mi állhat a viselkedése mögött, akkor tudjuk, mi okozza a problémát és talán orvosolni is tudjuk, kiabálás helyett.Amilyen problémákat felvázoltál, arról az jut eszembe, mint lehetséges magyarázat, hogy amikor kistestvére lesz valakinek, akkor rengeteg változás következik be, ami miatt a nagyobb testvér fel akarhatja hívni magára a figyelmet. A bútorokról való leugrálás nekem azt mutatja, hogy a kisfiadnak extra energiái vannak. A legtöbb gyerek pedig nem jön túl nagy izgalomba attól, ha rendet kell raknia, és az a tény, hogy hatalmas a rendetlenség, különösen nyomasztó lehet számára.
- Kapcsolódó: Kiabálás helyett, tedd inkább ezeket
Önvizsgálat
Gondold át szülőként, hogy te hogy vagy. Nagyon is számít a gyerek viselkedése szempontjából, hogy a szülő milyen lelkiállapotban van. Arra kérlek, hogy tedd fel magadnak a kérdést, hogy vagy? Gondolkozz el azon, hogy veled mi a helyzet, mennyire vagy stresszes? Van-e bármi, amitől türelmetlen vagy, ami leszívja az energiádat?Vajon nem vállalsz-e többet, mint amennyit elbírsz? Nem áldozod-e fel magad csak azért, hogy egyensúlyt teremts. Vannak-e támogatóid?Szeretnék világos lenni: nem téged hibáztatlak, ha a fiad viselkedése nehéz. De az, hogyan reagálsz a viselkedésére a türelmed és az energia-tartalékaid függvénye. Úgy tűnik, inkább válaszolsz, reagálsz a viselkedésére és nem proaktív vagy. Ennek számos oka lehet. Lehetséges, hogy a fiad úgy érzi, nincs kontroll felette, ami még rosszabbá teszi a viselkedését.Hogyan lehet visszaszerezni az irányítást? – ez egy igazán fontos kérdés.
Itt és most
Abban a pillanatban, amikor megtörténik az a viselkedés, amit nem tartasz megfelelően, próbáld meghatározni a kiváltó okokat. Vegyél mély levegőt, nyugodtan, határozottan avatkozz be. A nyugodtság abban is segít, hogy ne éleződjön ki a helyzet, és nálad maradjon az irányítás.
Nagy kép
Ha hátrább lépünk és a nagy képet nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy most sokan érezzük magunkat stresszesnek, sokan érezzük úgy, hogy a világ kicsúszott az irányításunk alól.
Két kisgyereked van, sok energiára van szükséged, ezért vigyáznod kell magadra, hogy gondoskodni tudj róluk.Gondolj magadra is, mi nyugtat meg, mi lazít el, mi pihentet (olvasás, hosszú séta, meleg fürdő), ha megvan, vedd fel a tennivaló listájára, a mosás, a csekkek befizetése mellé. Legyen terved arra, hogyan tudsz magaddal is foglalkozni. Mindennap. Ha bűntudatod lesz, emlékeztesd magad arra, hogy ezt éppen a gyerekeid érdekében teszed.Nincs semmi, ami egyszerű, könnyű lenne egy ötévessel, különösen ebben az időszakban. Te jelented a biztonságot a gyerekeid számára, minél inkább magadra is szánsz időt, annál nyugodtabb leszel. És ettől mindenki sokkal jobban fogja magát érezni, te is!(via parents.com)
Kapcsolódó cikkek
