A képernyők mindenütt jelen vannak a gyerekek életében is: ha nem is használják azokat (vagy nem túl sokat), akkor is körülveszi őket. Több száz családot kérdeztek meg a képernyőhasználatról és kisgyermekeik nyelvi képességeiről, és megállapították, hogy a képernyőhasználat egyetlen formája sem volt pozitív hatással a nyelvi készségekre. A kütyüs játékkal töltött idő feltűnően negatívan hatott a nyelvi készségekre.
Észtországi tudósok több mint 400 gyermek szüleit kérdezték meg a saját képernyőhasználatukról, gyermekeik képernyőhasználatáról és gyermekeik nyelvi készségeiről. Azt találták, hogy a képernyőket sokat használó szülők gyermekei is sokat használják a képernyőket, és hogy a gyermekek nagyobb képernyőidő-felhasználása rosszabb nyelvi készségekkel jár együtt.
Kép: Getty Images
„Tanulmányunkból kiderül, hogy a gyermekek képernyőhasználati szokásai hasonlóak a szülőkéhez” – idézi a Frontiers Dr. Tiia Tulviste-t, a Tartui Egyetem munkatársát, tanulmány vezető szerzőjét. „A kutatások hangsúlyozzák a felnőttekkel való mindennapi interakciók fontosságát a korai nyelvi fejlődésben. Ugyanakkor tudjuk, hogy a család minden tagja a képernyők felé tendál. Mivel az idő véges, ki kell derítenünk, hogy a személyes interakciók és a képernyő előtti idő közötti ádáz verseny hogyan befolyásolja a gyermekek nyelvi fejlődését.”
Beszélgetés vagy technológia
Sok kultúrában a gyermekek nyelvi fejlődésének alapfeltétele, hogy sokat beszélgetnek a felnőttekkel: a beszélgetések során több szókincset és nyelvtani szerkezetet ismerhetnek meg. A képernyők jelenléte ezt megzavarhatja, különösen, ha a felnőttet sms-ek vagy értesítések szakítják meg. Annak megértéséhez azonban, hogy ez hogyan befolyásolja a gyermekek fejlődését, figyelembe kell venni a különböző képernyőtípusokat, amelyeket a gyermekek használhatnak, és azt, hogy mire használják azokat a gyerekek és a felnőttek.
Tulviste és munkatársa a kutatás során a szülőket arra kérték, hogy becsüljék meg, hogy a család egyes tagjai mennyi időt töltenek különböző képernyős eszközök különböző célú használatával egy átlagos hétvégi napon. Arra is rákérdeztek, hogy ebből az időből mennyit töltenének a képernyő használatával a családban, például közös filmnézéssel. Végül a szülőket arra kérték, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amelyben értékelték gyermekeik nyelvi képességeit.
A kutatók mind a gyerekeket, mind a felnőtteket három képernyőhasználati csoportba sorolták – magas, alacsony és mérsékelt használatú csoportba. Ezt követően elemezték ezeket az adatokat, hogy kiderítsék, van-e kapcsolat a szülők és a gyermekek képernyőhasználata között. Azt találták, hogy a szülők és a gyermekek általában ugyanabba a csoportba tartoztak: a képernyőt sokat használó szülők gyermekei szintén sokat használták a képernyőt. Az életkorra való tekintettel megvizsgálták ezeknek a gyerekeknek a nyelvi fejlődését, és azt találták, hogy azok a gyerekek, akik kevesebbet használták a képernyőt, magasabb pontszámot értek el mind a nyelvtan, mind a szókincs terén. A képernyőhasználat egyetlen formája sem volt pozitív hatással a gyermekek nyelvi készségeire.
„Bár az e-könyvek olvasása és néhány oktatójáték kínálhat nyelvtanulási lehetőséget, különösen az idősebb gyermekek számára, a kutatások azt mutatják, hogy az élet első éveiben a legnagyobb befolyással a mindennapi, szemtől-szembeni szülő-gyermek verbális interakció bír” – mondta Tulviste.
Szórakozás és játék?
A képernyő használata a videojátékok esetében jelentős negatív hatással volt a gyermekek nyelvi készségeire, függetlenül attól, hogy a szülők vagy a gyermekek játszottak-e. Tulviste kifejtette, hogy ebben az eredményben kulturális tényezők is szerepet játszhatnak: „Az észt gyermekek számára kevés, a fejlődés szempontjából megfelelő számítógépes játék létezik ebben a korcsoportban. A korlátozott interaktivitású vagy csak vizuális tartalmú idegen nyelvű játékok valószínűleg nem nyújtanak gazdag lehetőséget a szóbeli nyelv és a kommunikációs készségek elsajátítására.”
A szerzők rámutattak, hogy további kutatásokra lesz szükség annak megértéséhez, hogy a világjárvány hogyan befolyásolta ezeket a mintákat: eredetileg 2019-ben gyűjtötték az adataikat. Fontos lenne azt is megtudni, hogy ezek az egész családra kiterjedő profilok hogyan változnak az idő múlásával, olyan longitudinális vizsgálatok segítségével, amelyek a családokat követik a gyermekek felnövekedése során.
„A tanulmány keresztmetszeti felépítésű – minden résztvevőt csak egyszer vizsgáltunk, és nem követtük a fejlődési pályájukat hosszabb időn keresztül” – magyarázta Tulviste. „Emellett az adatokat a Covid-19 világjárvány előtt gyűjtötték. Érdekes lesz megvizsgálni a jövőbeni kutatási eredményeket, amelyek a nyelvi fejlődéssel és a képernyőhasználat hatásával foglalkoznak a világjárvány alatt.”
Kapcsolódó cikkek
