Kisgyerek

Így kapcsolódhatsz könnyedén gyermekedhez

Néha minden pillanat csodás, máskor pedig az egész gyereknevelősdi mintha egy lehetetlen küldetés lenne? Sok a hiszti? Nehézkes a kommunikáció, nem értitek meg egymást? Mit tehetünk akkor, ha hiába kérünk szépen valamit, az "nem megy át" a csemeténknél?
2020. Szeptember 24.
Így kapcsolódhatsz könnyedén gyermekedhez (fotó: Getty Images)

Biztosan ti is megtapasztaltátok már, hogy a szülő-gyerek viszony milyen gyorsan meg tud változni, akár egy pillanat alatt. Ezt számos olyan tényező (fenyegetettség érzése, kudarc élmények, a gyermek fáradtsága, a mi fáradtságunk, stressz, éhség, szomjúság stb.) is befolyásolhatja, amire először nem is feltétlenül gondolnánk. A legszeretőbb szülők is frusztrálttá válnak, ha nem tudnak szót érteni, sikeresen kommunikálni gyermekükkel. Pedig a jó kapcsolat egyik titka az, hogy megtanuljunk sikeresen kapcsolódni hozzájuk.

Nem a tökéletes szülő a jó szülő

“A legtöbb szülőben, vagy a szülővé válás útján járó párban felmerül legalább egyszer a gondolat:”Vajon jó szülő vagyok?” A jó szülővé válásnak nincs egyértelmű receptje, hiszen minden gyermek és szülő más és más, ennek következtében a közöttük kialakuló kapcsolat természete is nagyon különböző lehet, melyet a korai élményeken túl számos további tényező befolyásol” – magyarázza Greskó Martina pszichológus, gyermek-és ifjúsági, klinikai szakpszichológusjelölt.

Az semmiképpen sem segít a gyermeknevelés nehéz pillanataiban, ha folyton megkérdőjelezzük saját kompetenciánkat. Az viszont elengedhetetlen, hogy felismerjük és elismerjük, ha hibáztunk. Ha egy-egy hisztinél, vagy nehezebb, stresszesebb nap végén elvesztjük a fejünket, utána ne marcangoljuk magunkat. Inkább nézzünk magunkba, hogy vajon mi is okozhatta ezt? A kudarcérzés, hogy nem tudtuk elérni, hogy a gyermekünk kövesse az utasításainkat? Gondolkodjunk el, hogy vajon megfelelően közelítettük-e meg a problémát? Egyáltalán felismertük-e a valódi problémát? Vonjuk le a megfelelő következtetéseket, és emlékezzünk rájuk a legközelebbi konfliktusnál. Utána pedig ne szégyelljünk bocsánatot kérni gyermekünktől a kirohanásunkért, és biztosítsuk őt arról, hogy ránk mindig számíthat. Ez ugyanis a jó kapcsolat egyik alappillére.

“A szülő és gyermek között formálódó kapcsolat kiemelt fontosságú a gyermek személyiségfejlődése szempontjából, valamint egy modellt képez későbbi kapcsolatai számára. A jó szülő-gyermek kapcsolat elsődleges és legmeghatározóbb alapja a biztonság élményének korai megtapasztalása, azaz, hogy a szülő fizikailag és érzelmileg egyaránt elérhető a gyermek számára, kialakul a kölcsönös egymásra hangolódás, egymás érzelmi, fizikai és egyéb szükségleteinek felismerése, megértése és kielégítése” – teszi hozzá a Mindset Pszichológia szakembere.

Az együtt töltött idő a kulcs

“Gyermekeink érzéseit és igényeit sem csecsemőkorban, sem kisgyermekkorban nem könnyű megérteni és kielégíteni, serdülőkorban pedig szinte lehetetlen. Ezekben az életkorokban a jó-szülő gyermek kapcsolat kialakítása és fenntartása a kölcsönös érzelmi odaforduláson, a kommunikáción, a világos, rugalmas, de egyértelmű keretek és szabályok tisztázásán, a környezet szabad explorációján, az autonómia törekvések, az identitásformálódás és a személyiségfejlődés támogatásán alapszik” – foglalja össze Greskó Martina.

Ahhoz, hogy megismerjük és megérthessük gyermekünk problémáit, érzelmeinek természetét, nélkülözhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű időt töltsünk vele. Ahogy mondani szokták, ha kicsi korában nem hallgatjuk meg a felnőtt szemmel apró, de gyermeknek nagyon fontos beszámolókat, kérdéseket (mert épp fontos emailt írunk, telefonálunk, TV-t nézünk, vagy odaég a vacsora) akkor nagyobb korában már nem is fog hozzánk fordulni azzal, ami pedig valóban fontos lenne.

A mai rohanó világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a közös idő és a fókuszált figyelem fontosságáról. Tehát nem félpercenként a telefonunkat lesve kell beszélgetni, vagy felugrálni a legózásból minden email-értesítőre, és nem is levest kavargatva vagy ruhát teregetve vigasztalni, ha aznap nem játszott a kicsivel a legjobb barátja az óvodában. A szoros és jó családi kapcsolatok – főleg az egészséges szülő-gyermek kapcsolat – folyamatos gondoskodást, törődést, ráfordított időt igényel, annak érdekében, hogy “virágozhasson”.

Alakítsunk ki apró rituálékat, amik lehetőséget adnak a kapcsolódásra a nap folyamán. Építsük be ezeket a napi rutinunkba, és ragaszkodjunk hozzájuk. Amellett, hogy ezek az apró pillanatok közelebb hoznak bennünket egymáshoz, a rutinszerű ismétlődés a kicsik – sőt a nagyobbak – biztonság- és stabilitásérzetét is fokozza.

Ilyenek lehetnek például az alábbiak:

  • Étkezzen együtt a család legalább egyszer egy nap.
  • Legyen saját rituálénk elalvás előtt, ahol összebújhatunk, beszélgethetünk, ki-ki megoszthatja a nap legszebb és legfontosabb történeteit.
  • Találjunk ki egy speciális elbúcsúzást és köszöntést – lehetőleg öleléssel és puszikkal megspékelve – és mindennap így köszöntsük egymást oviba-iskolába menet és jövet.
  • Olvassunk együtt! A kisebbek az ölünkbe kucorodva hallgathatják a mesét, míg a nagyobbaknak egy kis hajbirizgálással egybekötött ifjúsági regény-felolvasás dukál.
  • Játsszunk együtt és igazán! Szabadítsuk fel magunkban a gyereket! Mókázzunk nevessünk!

Az ölelés ereje

Az érintésnek, a testi kontaktusnak hatalmas szerepe van a lelkiállapotunk és közérzetünk minőségének javításában. Ahogy Virginia Satir amerikai családterapeuta tartja, az embernek napi négy ölelésre van szüksége a túléléshez, nyolcra a szinten tartáshoz és tizenkettőre ahhoz, hogy gyarapodjon is. Nevetségesen kevésnek tűnhet 12 ölelés egy nap, pláne ha imádnivaló kisgyermekünkre gondolunk, de az igazság az, hogy sok családban 3-5 éves korra gyakran teljesen eltűnik a mindennapokból az ölelés.

Ha most visszaemlékszünk a napunkra, vajon fel tudjuk idézni hányszor simogattuk meg, vagy öleltük meg gyermekünket, vagy hagytuk neki, hogy kedvére ölelgethessen minket? Ha őszinték vagyunk, biztosan nem éri el a szám a bűvös tizenkettőt.

Öleljük meg gyermekünket, ahányszor csak tudjuk, és ne csak úgy ímmel-ámmal, hanem szorosan, és jó sokáig! Arra viszont figyeljünk, hogy vannak gyerekek, akik nem feltétlenül rajonganak az ölelgetésért. Itt találjunk egy olyan arany középutat, amivel úgy teremthetünk vele fizikai kontaktust, hogy az őt se feszélyezze (homlok összeérintése, kéz a kézben, stb.).

5 pozitív tett ír felül 1 negatívat

A negatív élményeket, megjegyzéseket sokkal mélyebben megéljük, és sokkal több ideig dolgozzuk fel, mint a pozitívokat. Megítélésünk esetén is sokkal jobban felfigyelünk egy rosszmájú beszólásra, mint tíz elismerő mondatra.

Tudósok megfigyelték, hogy a jól működő párkapcsolatokban, a valóban sikeres házasságokban a partnerek között 1 negatív hangvételű megjegyzésre 5 pozitív tett, dicséret jut. Úgy találták, hogy ez az 5 az 1-hez arány teszi lehetővé, hogy a negatív élmények felülíródhassanak, a kedveskedés, a dicséretek, a szívességek összességében tehát a pozitív megnyilvánulások által.

Ezt a tudást a szülő-gyermek kapcsolat esetén is felhasználhatjuk. Konkrét példával élve, ha megszidjuk a gyermeket, mert mondjuk bántotta a testvérét, utána rövid időn belül tegyünk 5 pozitív gesztust irányába. Ez lehet akár az, hogy ölünkbe vesszük és higgadtan átbeszéljük a konfliktust, megöleljük, elmesélünk neki egy pozitív példát, melynek ő a főszereplője, rámosolygunk, kézen fogva kísérjük, és még sorolhatnánk.

Összefoglalva tehát az egészséges szülő-gyermek viszony kialakításával megkönnyíthetjük a konfliktusok feloldását és az esetleges kommunikációs nehézségek is egyszerűbben áthidalhatóvá válnak, ha jobban megismerjük egymás valódi nyelvét. Fektessünk tehát időt és energiát a gyermekeinkhez való megfelelő minőségű kapcsolódásba, és minden együtt töltött perc értéke megszázszorozódik majd, amikor megérezzük gyermekünk bizalmát és felénk sugárzó szeretetét.