A tanulmány vezetője, Katarina Borer szerint vizsgálatuk a legjobb bizonyíték arra, hogy már aprócska változtatásokkal is eredményt lehet elérni, ha az egészségünkről van szó.
A vizsgálaton résztvevő nőket 4 csoportra osztották: magas vagy alacsony mennyiségű szénhidrátot fogyasztók és az étkezést megelőzően testedzést végző vagy nem végzők csoportjára. Minden étkezésük nagyjából 800 kalóriából állt. A kevesebb szénhidrátot fogyasztók étele 30% szénhidrátból, 45% zsírból és 25% fehérjéből állt. Étrendjükben volt makaróni, sajt, kolbász, saláta, gyümölcs, vegetáriánus hamburger és leves. A több szénhidrátot fogyasztó csoport étrendje 60% szénhidrátból, 15% fehérjéből és 25% zsírból tevődött össze. Ők tojássalátát teljes kiőrlésű zsömlével, bacont, sonkás-tojásos szendvicset, répát, banánt, káposztát, narancslevet, tejet, graham kekszet, perecet és vaníliafagylaltot ettek egy nap.
A testmozgást végző csoport pedig két órás, közepesen megterhelő edzésen vett részt, melynek egy órával étkezést megelőzően lett vége. Normális esetben a sporttevékenység csökkenti az inzulinrezisztenciát és csökkenti a vércukorszintet, de ebben a vizsgálatban az étkezést közvetlen megelőző testmozgás ennek pont az ellenkezőjét váltotta ki.
A vizsgálat legfontosabb eredménye annak kimutatása volt, hogy a kevesebb szénhidrátot fogyasztóknak már 24 óra leforgása után 30%-kal csökkent az étkezés utáni inzulirezisztenciájuk és inzulinszintjük, illetve hogy az üres gyomorral való testmozgás végzése talán mégsem tesz olyan jót szervezetünknek, mint gondolnánk. Testmozgás során ugyanis legtöbb sejtünk inzulinrezisztenssé válik, hogy a májból felszabaduló cukrot a nagy igénybevételnek kitett izmaink tudják felvenni.
Ha viszont ezt a hirtelen megnőtt cukormennyiségre nincs izmainknak mind szüksége, akkor edzést követően egészségtelenül magas maradhat a vércukorszintünk.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
