A Halloween nem tartozik azok közé a magyarországi ünnepek közé, amelyeket régóta megtartanánk. Valamikor a kétezres években kezdett el itthon is megjelenni, de ma már sok helyen találkozhatunk vele és egyre több „hivatalos” Halloween ünnep is szerveződik, sok helyen tartanak közösségi családi tökfaragást, szerveznek a gyerekeknek házról-házra járást, amikor megtölthetik a kosaraikat édességgel. Annak oka, hogy egyre több helyen tartják és szeretik is ezt az ünnepet egyik oka bizonyára az, hogy hozzátartozik a tökfaragás, jelmezbe öltözés és az édesség, azaz a gyerekeket szólítja meg elsősorban. Ráadásul ezek az elemek más, számunkra ismertebb ünnepeknél is felbukkannak: a tökfaragás Márton-naphoz, a jelmez a farsanghoz, az édesség pedig… nagyjából az összes vidámsággal kapcsolatos ünnepünkhöz kapcsolódik. Persze a Halloween eredetileg nem ennyiről szól, és a csontvázak meg pókok legalább annyira hozzátartoznak, mint a csoki.
A Halloween eredete
Bár sokan azt hiszik, hogy a Halloween amerikai ünnep, ez nem igaz, ugyanis a kelta Samhainra vezethető vissza. Samhain azt jelenti: nyár vége, és a kelta naptár utolsó napját jelöli. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon az evilág és a túlvilág közötti határ megnyílik, és a halottak, valamint a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé. De erre ők egyáltalán nem vágytak. A tűz, a fáklyák és a töklámpás is azt a célt szolgálják, hogy elűzzék a rossz szellemeket, a holtakat. A mindenféle rémisztő maszkot és jelmezt is ugyanebből az okból érdemes magunkra ölteni: úgy tartották, hogyha Samhain idején legalább annyira borzasztó alaknak öltöznek, mint amit a szellemekről tartottak, azok azt hiszik majd, hogy ők is közülük valók, és nem bántják majd őket.
A kelta Samhain hagyományt az írek vitték Amerikába, így terjedt el ott. Egyébként kelták nem csupán Nagy-Britannia területén, hanem a mai Franciaország egyes részein, az Ibériai-félszigeten és Skandináviában is éltek, így eltérő formában, de ezeken a területeken mindig is létezett ez az ünnep. Mindenesetre előbb volt szokás Európában, mint az Újvilágban.
A csontváznak, halottnak, ártó szellemnek öltözöttek egyik házról a másikra járnak, hogy ételt kérjenek, ahol pedig nem kapnak enni, azt a házat megátkozzák. Ezt a szokást a kelta ételáldozásra vezetik vissza: így akarták megkönnyíteni a halottak útját a túlvilágba. A magyar „csokit vagy csínyt”, esetleg “csokit vagy csalunk” az angol „trick or treat” megfelelője, és így kapcsolódik a nálunk is ismert halloweeni szokáshoz. A fekete macskát, pókot, boszorkányt, baglyot nem nagyon kell magyarázni, ezek ősidők óta a gonoszt, a rossz szellemet vagy annak kísérőjét jelképezik.
Nem Mindenszentek és nem is Halottak napja
Visszatérő félreértés, hogy a Halloweennak bármi köze lenne a Mindenszentekhez vagy a Halottak napjához. Utóbbi kettő keresztény ünnep, a Halloween nem az, és nem tartják egyiket sem valamelyik más ünnep helyett. Ráadásul az ünnepek napja is eltér, ugyan megtévesztő lehet, hogy egymást követő napokról van szó, de a szentestét sem szoktuk emiatt összekeverni a karácsonnyal, pedig azok is egymást követik a naptárban. A Halloween elnevezés az All Hallows Even, vagyis Minden Szentek Estéje, azaz előestéje, ez rövidült le a Halloween kifejezésre. Tehát: Mindenszentek napja november 1., az előtte való napra esik Halloween, így tehát október 31-re. A Halottak napja pedig november 2-re. Ráadásul november 2-a ma már sokak számára nem katolikus ünnep, hanem sokan felekezetektől függetlenül az elhunyt szeretteikre emlékeznek ilyenkor, és temetőbe mennek.
Titeket kérdeztünk: szeretitek-e a Halloweent?
Kíváncsiak voltunk arra, ti mit tartotok erről az ünnepről. Mini közvélemény-kutatásunk szerint sokan szeretitek és készültök rá, és messze nem csak a gyerekek miatt.
– Még nem született meg a babánk, de mi szoktunk minden évben tököt faragni. Nem vagyunk valami szeánszokat tartó beteg emberek, egyszerűen csak jó szórakozás picit kilépni a megszokott mindennapokból és csinálni valamit, amit az év többi részében nem. Beöltözős rendezvényre még nem mentünk, nem vagyunk kifejezetten bulizósok, de ha szeretne majd a kislányunk, akkor beöltözünk és megyünk – osztotta meg velünk gondolatait olvasónk, Noémi.
Mónikáéknál az egész család kedveli a Halloweent: – Mi nagyon szeretjük. A fiúk faragnak, ablakba világító pók megy, és van egy kis helyi csokis rendezvény, amit imádnak. Nagyon jó kis játszós este van belőle. Boglárkáéknál az egész falu készül a mókára: – Nálunk a faluban egész napi program van Halloweenkor, a gyerekek a szülőkkel beöltöznek, előre lebeszélt házaknál kvízkérdésre felelnek, cukorkát, teát, a felnőttek forralt bort kapnak, a kvízkérdésekért pontokat vihetnek magukkal, amiket a falu közepén lévő háznál beválthatnak varázspálcára és hasonló cukiságokra. Szép kezdeményezés, mivel a fiatalok amúgy is sokat látnak, hallanak a Halloweenel kapcsolatban (már nem a félelmetes/beteg részéről) így aznap mindenki valami érdekes bőrbe bújhat, együtt szórakozik az egész falu.
Sokan írtatok hasonlót, hogy ez is lehet egy közösségi esemény, ahol nem az ijesztgetés és a művér a lényeg (ahogy sehol sem, ahol kisgyerekek vesznek részt benne). Hanem az, hogy mókás, sokszínű, hiszen jelmezbe öltözhetnek, dekorálhatják a lakást, tököt faraghatnak, sütőtökös pitét süthetnek, és ellenőrzött körülmények mellett a gyerekek együtt becsöngetve csokit, cukorkát kérhetnek (amit meg is kapnak). – Szuper jó, az unokáimmal én is beöltözök, csokit tarhálunk, és tököt faragunk! – írja olvasónk, Éva. – Tavaly voltunk szervezett csokigyűjtésen, fiam élvezte, idén is megyünk. Ez is egy pluszélmény, amire később örömmel fog emlékezni. Kár, hogy nálunk nem igazán elterjedt, hangulatosabb lenne több kidíszített ház között flangálni – osztotta meg velünk Tamara.
Természetesen akadtak olvasóink között, akik nem kedvelik, nem is tartják, és olyanok is, akik nem értik, mi keresnivalója lehet egy ilyen ünnepnek nálunk. – Nem tudom, lehet hogy vaskalapos vagyok, de én megmaradok a saját jellegzetes magyar ünnepeknél. Számomra idegen ez, de a fiatalokat látván egyre jobban befészkeli magát a magyar köztudatba, és egyre többen ünneplik. Sok-sok csoki fogy. Nekem nem jön be! – írta olvasónk, Csaba. Ildikó sem halloweenozik: – Nem faragunk tököt, és semmilyen szinten nem veszünk részt benne. Egyfelől felesleges pénzkidobás, másodszorra ismét egy átvett “ünnep”, amihez semmi közünk, harmadszor az eredete elég szörnyű, és attól nem lesz más az üzenete, csak mert lebutították, hogy a mai embernek szimpi legyen, és részt vegyen benne. Szóval nem érdekel, de csinálja aki akarja.
Szerencsére egyetlen ünnepünk sem kötelező (még a piros betűsök sem), így mindenki szabadon eldöntheti, hogy feleslegesnek, esetleg károsnak vagy jó mókának tartja például a Halloweent. Ahogy Napsugár írja: – Semmi bajom vele, nem kötelező, de mi benne vagyunk a buliban!
Kapcsolódó cikkek
