Claire Lerner engedéllyel rendelkező klinikai szociális munkás és gyermekfejlesztési szakember a Psychology Today oldalon számolt be arról, hogy a munkája során gyakran látja, hogy a szülők bocsánatot kérnek a gyerekektől, akkor is, amikor nem tettek semmi rosszat. Olyan példákat hoz erre, mint amikor egy gyermek azzal vádolja az édesanyját, hogy ”rosszul” játszott egy játékot, aminek a jelentése az, hogy nem tetszett neki a végeredmény, az, hogy veszített. Vagy az, hogy ”nem megfelelő” módon készítette a palacsintát, mert az nem tökéletes kör.
Az ilyen helyzetekben a gyerekek szoronganak, mert valami nem úgy történt, ahogy azt várták vagy szeretnék. Nagyon berögződött elképzeléseik vannak a dolgok működéséről, és ha ezek az elvárásaik nem teljesülnek, attól megzuhannak.
Bármennyire is tűnjön ésszerűtlennek a gyermek reakciója, mégis a világ összes empátiájával fordulnál a gyermekedhez ilyenkor. Azonban, ha ilyen helyzetekben bocsánatot kérsz, az a gyermekednek azt jelzi, hogy valóban sérelem érte őt, hogy a probléma veled – vagy valaki mással, esetleg egyszerűen a világgal – van, mert nem azt adtad meg neki, amire (szerinte) szüksége van. De valójában ezzel nem segítesz neki. Ez csak növeli a rugalmatlanságát, és hamis elképzelést ad számára a világ működéséről – csak azért, mert valami nem tetszik, nem fogja mindig valaki jobbá tenni az egészet.
Így tehát a példánál maradva, a szakember szerint ahelyett, hogy azt mondod: „Sajnálom, hogy nem jól csináltam a palacsintát” – és akár készítesz is egy újat –, a következőt válaszold: „Látom, nem tetszik a palacsinta kinézete. Tudom, hogy kellemetlen, ha valami nem működik. Nem pontosan ugyanúgy néz ki, ahogy szereted vagy vártad, de az íze ugyanolyan. Felvághatod és tetszés szerint átalakíthatod, ha úgy jobb megenni. De nem kötelező megenned, ha nem szeretnéd. Te döntheted el.”
Ha hasonlóan közelíted meg ezeket a szituációkat, azzal segíted a gyermekedet, mert:
- Ez igazolja az érzelmi tapasztalatait, nem pedig megpróbálod lebeszélni az érzéseiről – ami általában nem hasznos stratégia.
- Szeretetteljesen jelölsz ki határokat, amelyek a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet támogatják.
Forrás: psychologytoday.com
Nyitókép forrása: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
