Amikor a pépes étel mellett falatkákat is kap, a kanállal már jól bánó kisgyerek észreveszi, hogy a darabos ételt nehezen tudja a kanalára venni. Ilyenkor adjunk kisvillát a kanál mellé, és mutassuk meg, hogyan lehet rá felbökni, majd szájba rakni az ételt. Valószínűleg nagyon megtetszik majd neki, gyakorolhat a reggeli, vacsora katonáin, az uzsonnára kapott banánkarikákon stb. Ne hagyjuk egyedül a villával, csak az asztalnál ülve adjuk a kézébe, és vegyük el tőle, ha hadonászik vele. A tompa végű, műanyag gyerekvilla használhatatlan, hiszen nem akad a hegyére semmi. Ne bosszantsuk ilyennel a kisgyereket.
Jól használható ellenben a gyorsétkezőkből ismert műanyag kés. Főtt krumplit, répát, banánt, virslit, gyurmát remekül vág, annyira azonban nem éles, hogy a gyerek kezét is megsértse. Nyugodtan odaadhatjuk a kicsinek, amikor “segíteni” akar a konyhában. Élvezni fogja, hogy darabolhat vele, de ne akarjuk rögtön a késsel-villával evésre szoktatni. Ezzel várhatunk ötéves koráig, ám akkor fémpengéjű, fogazott élű, vastag markolatú, rövid kést vegyünk neki, ez illik a gyerekkézbe. Gondosan tegyük el azonban az asztalról a valóban vágó, szeletelő, hegyes hámozókéseket, ha kimegyünk a konyhából.
Az ollót általában csak a háromévesnél idősebbek tudják rendeltetésszerűen használni. A kis ujjaknak komoly feladat a nyitó-csukó mozdulatok egymásutánja, az élek és a szárak ellentétes mozgását megérteni pedig még nehezebb. Ne felejtsünk elöl körömollót vagy bármilyen más igazi ollót. A játék orvosi táskából ismert műanyag olló egészen hároméves korig kielégíti a kisgyermek kíváncsiságát. Ezzel eljátszhatja, hogy ruhát szab, hajat, körmöt vág a babának. Hároméves kortól adhatunk műanyag külsejű, a gyerekkézhez illeszkedő, lekerekített hegyű, ám acél vágófelületű ollót. Kivágós játékkal ne gyötörjük a kisgyereket ötéves kor alatt, inkább hagyjuk, hadd szabdaljon darabokra jókora papírdarabokat. Mindhárom eszközt csak akkor adjuk a gyereknek, amikor maga kezd érdeklődni irántuk.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
