Kép: Kőműves Glória / Nevetnikék Aalapítvány
Körbejárta a sajtót és mi is írtunk arról, hogy a Belügyminisztérium adatai szerint jelenleg körülbelül háromszáz olyan, egészséges csecsemő van kórházakban szerte az országban, akiket nem vittek haza a szüleik megszületésüket követően. A gyermekvédelmi rendszer túlterhelt, ezért ezek a babák a kórházakban ragadtak. Mellettük azonban vannak olyan gyerekek, akik ugyan kórházi ellátásra szorulnak, ám nem, vagy csak ritkán látogatják őket, így egyedül vannak naphosszat. „Van olyan kórházban ragadt kisgyerek, aki a betegsége okán tartózkodik bent évek óta, az állapota viszont nem indokolná az ágyban fekvést. A kórházban azonban nincs másra lehetőség, így a mozgás- és kognitív fejlődése erősen visszamaradottá válik” – mondta a Gyerekszobának Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány vezetője.
A Pécsi Gyermekklinikán a Nevetnikék Alapítvány önkéntesei az elmúlt egy évben több mint száz hat év alatti gyermekkel foglalkoztak, akik mellett nem tudtak ott lenni a szülők. Ez azt jelenti, hogy a pécsi kórházban lévő gyerekek 27 százaléka egyedül van a kezelések, lábadozás alatt. A kórházakban fizikai és egészségügyi szempontból biztonságban vannak a gyerekek, ám érzelmi és szociális szükségleteik hiányt szenvednek. „Ebben az életkorban minden nap számít, így életre szóló sérüléseket szenvednek azoktól a korai élményektől, amikor megtapasztalják, hogy ők “nem fontosak a világnak”. A Nevetnikék Alapítvány arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ez a probléma valóságban sokkal több gyermeket érint, nem csupán a megszületésük után kórházban maradt csecsemőket” – hívja fel a figyelmet az alapítvány vezetője, aki tizenhat évvel ezelőtt kezdett önkéntesként foglalkozásokat tartani a Pécsi Gyermekklinikán, mert azt gondolta, hogy segítene az unatkozó gyerekeknek.
Kép: Nevetnikék Aalapítvány
„Rá kellett jönnöm, hogy az unatkozás a legkisebb probléma. Sok olyan gyerek van, akiket főként szociális okoknál fogva nem vagy ritkán látogat a családjuk, mert nagy a távolság a lakhely és a kórház között. Nem tudják megoldani a mindennapos látogatást, akkor sem, ha egy kisbabáról van szó. A szakma hospitalizációnak nevezi, amikor a gyermek életében nincs olyan személy, akihez kötődhetne, és emiatt a viselkedése megváltozik. Az elszakadást követő első órákban a csecsemők vigasztalhatatlan sírással jelzik, mennyire magányosak. Később megtanulják, hogy senki sem fog reagálni a jelzésükre. Ez a jelenség akkor is mutatkozik, amikor kórházi kezelés miatt vannak bent a picik hetekig vagy hónapokig, és a szülők nem tudnak mellettük lenni.”
A kórházakban nincs lehetőség arra, hogy a gyerekek – állapotukhoz mérten – mozogjanak, játszanak, jöjjenek-menjenek, hiszen ez egy kórház, nem otthon. Így a gyerekek sokat vannak ágyban, akkor is, ha az egészségi állapotuk ezt egyáltalán nem indokolná. A kórházi személyzet pedig nem tud eleget foglalkozni velük, nem tudják levegőre vinni őket, játszani velük, hiszen nem ez a dolguk, és nincs erre kapacitásuk. Az Alapítvány vezetője szerint csak akkor tudnak az ápolók foglalkozni a kicsikkel, amikor kevesebb a feladatuk. „Ez a helyzet őket is megviseli, a kórház nincs felkészülve erre a helyzetre.”
A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei ezeket az egyedül maradt gyerekeket látogatják, hogy szorosabb kötődésük legyen, és elkerüljék a hospitalizációt. Jelenleg hetven önkéntesük van Pécsen, és tíz segítő Kaposváron. Az Alapítvány nemcsak a gyerekekről, hanem az önkéntesekről is gondoskodik – mentálhigiéné és szervezés tekintetében.
Az utóbbi időben, talán éppen a kórházban maradt csecsemőkkel kapcsolatos hírek hatására, rengetegen keresték meg az Alapítványt, hogy segíteni szeretnének. „Az ország különböző pontjairól jelentkeztek hozzánk önkéntesek, viszont a Nevetnikék Alapítvány csak a dél-dunántúli régió kórházaival áll kapcsolatban. Ezért úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük az önkénteseket máshol is. Olyanok jelentkezését várjunk, akik szervezeti szinten szeretnének segíteni, képesek kialakítani egy országos hálózatot, hogy az egyedül lévő csecsemők és kisgyerekek minden kórházban megtapasztalják a szeretetet.”
Kapcsolódó cikkek
