A gyerekeid csokisan mennek az oviba, mert a reggeli megint Nutellás gofri volt.
Elkésel a reggel 9 órás megbeszélésről, pedig a megbeszélés a hálószobádból zajlik. Megint.
Az ebéded a gyerekek tegnap esti meg nem evett vacsoramaradéka. Megint.
Megint te vagy az, aki utoljára érsz az iskolába.
Napok óta nem beszélgettél érdemben a férjeddel. És a randi esték – azok mik?
Néha úgy érzed, hogy a hetek úgy telnek el, mintha azt számolnád, hogy mi mindenben maradtál alul, mi mindent bántál meg, és mit szerettél volna másképp csinálni. Úgy érzed, hogy kudarcot vallottál anyaként, barátként, feleségként, alkalmazottként. Néha úgy érzed, hogy még emberként is alulmaradsz. Már nem ismersz magadra, és a napjaid összefolynak. Még arra sincs időd, hogy rájöjj, miért érzed magad olyan rosszul.
De tudd: nem buktál el.
Annak a kis emberkének – vagy emberkéknek -, aki az anyukájának hív, te vagy a világ.
A gyerekeidet nem érdekli az arcukra kent csokoládé. Csak azt tudják, hogy biztonságban és szeretve érzik magukat. Elfelejtik azokat az alkalmakat, amikor türelmetlen voltál, és emlékeznek majd azokra az alkalmakra, amikor lefekvés előtt még egy mesét olvastál nekik, vagy addig nevettél velük, amíg a könnyek végig folytak mindkettőtök arcán.
Nem vallottál kudarcot feleségként vagy barátként. Erősnek tartod ezeket a kapcsolatokat annak ellenére, hogy mindannyian nehezen vészelitek át a napokat, nincs időtök senkire és semmire. Azok a sietős szöveges üzenetek, amelyekről azt kívánod, bárcsak telefonhívások lettek volna, mosolyt csalnak a barátod arcára a saját “úgy érzem, mintha mindenben kudarcot vallanék” pillanatai közepette. Nagyon is számítanak.
Néha elég, ha csak átvészeled a napot.
Nem csak a randizós esték az egyetlen módja egy kapcsolat vagy házasság fenntartásának; a kanapén összebújva filmnézés közben, amíg egyikőtök vagy mindketten el nem alszotok, az a biztonságos vigasz, amire most mindkettőtöknek szüksége van. A randiéjszakák egyszer majd visszatérnek. Egyelőre csak arra van szüksége a párodnak, hogy tudja, egy csapatban vagytok.
Még ha úgy is érzed, hogy lemaradsz, hogy nem csinálsz eleget, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül. Nem vallasz kudarcot. Nem maradsz le. Elég vagy.
Nem kell minden nap hegyeket megmozgatni. Nem kell, hogy minden napod tele legyen csúcspontokkal és idealizált elvárásokkal, amelyeket magaddal szemben támasztottál. Néha elég, ha csak átvészeled a napot.
Azokon a napokon, amikor úgy érzed, hogy kudarcot vallottál emlékezz erre: a gyermekeidnek nem tökéletes anyára van szükségük, hanem egy igazi anyára. Nekik te kellesz. És te elég vagy. Nem csak azoknak, akik anyának hívnak, hanem a világnak is.
(Cikk forrása: mother.ly)
Kép: Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
