Miért választottad te ezt a pályát… és milyen pályát is?
Manninger Júlia konduktor, a székesfehérvári Motivációs Műhely alapítója: Egyik gimis barátnőm anyukája konduktor, tőle hallottam először különleges szakmai történeteket, és rögtön megfogott ez a hivatás. Akkor még én sem tudtam, hogy pontosan mit is takar a kifejezés, de vonzott az, hogy mennyire széles a korcsoport – babákkal, ovisokkal, iskolásokkal, sőt, felnőttekkel is foglalkozunk –, illetve az, hogy milyen változatos maga a fejlesztési terület – a mozgástól kezdve a játékon át az általános iskolai tanításig.
Apai nagypapám baleseti sebész volt, édesanyám pedig óvónő; ez a két terület mindig is érdekelt. A pedagógia és az orvostudomány így gyakorlatilag össze is fonódott nálam.
A konduktív pedagógia összetett nevelési rendszer. Dr. Pető András eredetileg a központi idegrendszeri sérülésből eredő mozgássérüléssel élő emberek számára fejlesztette ki. Nem külön egy-egy képességre koncentrálunk, hanem az egész személyiségre. A módszer része a mozgáskoordináció, az egyensúly, a testtartás, a kommunikáció, a szociális kapcsolatok, a kognitív funkciók, illetve talán a legfontosabb; az aktív, önálló tevékenykedés támogatása.
Maga a konduktor elnevezés a rávezetés szóból ered, tehát megtanítjuk az érintettet (újra)tanulni, különböző pedagógiai eszközök alkalmazásával – éppen ezért ez nem kezelés vagy terápia. Akkor működik igazán hatékonyan, ha a foglalkozáson tanultakat a szülő igyekszik beépíteni a mindennapokba.
Az első és legfontosabb lépés ebben a folyamatban egy nagyon alapos megfigyelés, illetve a szülő kikérdezése a lehetséges okok feltérképezéséhez.
A szülők jellemzően mivel keresnek meg téged?
A legtöbbször azzal, hogy a gyerek valamit „nem tud”. Ilyenkor azt kell megnéznem, hogy a gyerek pontosan mit és hogyan tud kivitelezni. Ebből indulunk ki, majd a szülővel együtt kitűzött, reális rövid és hosszú távú célok irányába haladunk: életkornak, érdeklődésnek és nehézségi szintnek megfelelő játékokon keresztül.
Mik az intő jelek? Honnan tudja a laikus anya vagy apa, hogy szakemberhez kell fordulnia?
Manninger Júlia konduktor – fotó: magánarchívum
Kisbabáknál általában a gyerekorvos vagy a védőnő az, aki észrevesz valamilyen elmaradást, és ő javasolhatja a szülőknek, hogy keressenek fel egy konduktort. Ebben az esetben korai fejlesztésről beszélünk. Legtöbbször a mozgással kapcsolatban vannak kihívások, illetve gyakori a túl feszes vagy túl laza izomzat is. Az is előfordul, hogy a baba nem szeret hason feküdni, fejét nem emeli, a szemével nem követi játékot. Később esetleg nem fordul mindkét oldalra, kimarad a kúszás vagy a mászás. Nagyobbaknál a mozgásos ügyetlenség, a tanulással, közösségbe való beilleszkedéssel kapcsolatos kihívások jellemzőek. Ha a szülő elbizonytalanodik, érdemes felkeresni szakembert – akár a gyanú beigazolása, akár kizárása érdekében. Úgy tapasztaltam, hogy a szülőknek lényegesen nehezebb dilemmák közt őrlődni, mint szembesülni az esetleges kihívásokkal és elkezdeni az intenzív fejlesztést.
fejlesztés baba mozgás
Honnan tudja a szülő, hogy épp konduktorra van szükség? Hiszen rengeteg fejlesztési módszerrel találkozhatunk, óriási a választék.
Valahol jó, hogy ilyen sok lehetőség van, ezt én is érzem szülőként. Ugyanakkor nem egyszerű kiválasztani a megfelelő fejlesztést, hiszen nem mindenki tudja, hogy gyereke aktuális problémájának megoldására milyen szakember képes. Ha ezt nem jól méri fel, akkor az illető ideális esetben átirányítja egy megfelelő szakemberhez. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minden érintett gyerek a neki való lehető legjobb, szakmailag valóban kompetens, együttműködő szakemberhez kerüljön. Aki engem felkeres, azzal először egy online szülői konzultációt tartok. Ilyenkor átbeszéljük, hogy pontosan mik az aktuális kihívások, milyen jellegű fejlesztést keresnek, mit szeretnének elérni gyermekükkel kapcsolatban. Bátran kérdezhetnek – személyre szabott válaszokat kapnak. Azért is biztosítom ezt a lehetőséget online, hogy egy dedikált időben tudjunk a kérdésekre koncentrálni, ne a gyerek jelenlétében beszéljünk. A konzultációt követheti állapotfelmérés, majd egyéni fejlesztés.
Mennyire nyitottak a szülők erre az együttműködésre?
Úgy látom, hogy egyre inkább. Hiába van már annyi online fórum, ahol lehet gyakorlatilag bármilyen gyerekekkel kapcsolatos témában tájékozódni, vagy akár csak ventilálni, ezek a kapcsolódások nem helyettesítik az igazán személyre szabott szakmai támogatást.
A kisbabás szülők azért is igénylik ezt a fajta közös gondolkodást; a pozitív megerősítéseket és a gyakorlati tanácsokat, mert egy ismeretlen életszakaszban járnak, tele bizonytalansággal, folyamatosan változó kihívásokkal. Az első alkalom gyakran a szülőnek is aha-élmény: hoppá, erre nem is gondoltam! A gyerek fejlődésén kívül végigvesszük a várandósság és a szülés eseményeit is. Lehetnek olyan információk, körülmények, amikből le lehet vonni következtetéseket.
Manninger Júlia konduktor – fotó: magánarchívum
Hogyan reagálnak a családok egy ilyen helyzetre?
Az biztos, hogy az érintett anyáknak a legnehezebb. Nem hiába van annyi válás egy súlyosabb diagnózis után, és általában ők maradnak egyedül a sérült gyerekkel. Ráadásul az egyébként sem könnyű élethelyzetben nem tudnak visszamenni dolgozni. Ahogy az anyagi lehetőségeik, úgy a szociális kapcsolataik is beszűkülhetnek.
Ugyanakkor egy célzott fejlesztés nemcsak logisztikával, hanem egy kijelölt úttal, megfogalmazott célokkal is társul. A gyanút, a dilemmákat, majd a szembesülést követheti megkönnyebbülés és remény is. Hasonlóan egy veszteséghez ebben az esetben is hosszú, akár több éves lelki folyamatokról van szó. Rengeteg példaértékű, hihetetlen erős édesanyával találkoztam az utóbbi években.
Sokat beszéltünk babákról, de hozzád iskolások is járnak. Milyen jellegű problémákkal keresnek fel, illetve az ő esetükben mit tartasz a legfontosabbnak?
Az első, és talán legfontosabb itt is a szülővel való kommunikáció. Ők továbbítják a pedagógusok tapasztalatait, visszajelzéseit. Ők tudják elmondani, hogy otthoni, vagy az iskolán kívül, egy kevésbé szabályozott környezetben hogyan viselkedik, mit csinál a gyerek. Ezek a hasznos információk mind lényegesek lehetnek a fejlesztés menetével, illetve a reális célok kitűzésével kapcsolatban. A szülők különböző tanulási nehézségekkel, iskolaérettséggel, iskolaválasztással/váltással kapcsolatban fordulnak hozzám.
A tanulási motiváció nálam központi kérdés, hosszú távon ez az a terület, amin mindenképpen dolgoznunk kell. Igyekszem felkelteni a tanuló érdeklődését, kideríteni mi az őt igazán foglalkoztató téma/játék, majd ennek megfelelően egyre nagyobb kihívások elé állítani.
A legfőbb célom az, hogy legyen kedve kezdeményezni, merjen belevágni valamibe sokadszor is, s tudjon aktívan cselekedni. A pozitív élmények, a kisebb-nagyobb sikerek által az önbizalma is fejlődik. Minden mindennel összefügg.
Kapcsolódó cikkek
