Egy gyönyörű tavaszi napon Poci szőke hajacskája fénytelen és csupa-csupa piszok lett a játszótéren, miközben a homokozóban játszott a barátaival.
– Ma este hajat mosunk! – mondta Anya kisfia felé fordulva.
– Nem akarok hajat mosni! – makacskodott Poci.
– Bizony, régen én sem szerettem ám hajat mosni – válaszolt Anya megértően.
– Te sem szerettél? – nézett csodálkozó kerek szemekkel a kisfiú.
– Nem bizony! – válaszolt Anya. – Aztán apukám hozott hozott nekem egy bűvös sampont.
– Bűvös sampont? – kérdezte kíváncsian Poci.
– Apa neked is hozott ám ilyet, de különleges alkalomra tartogattam – mosolygott Anya.
– Megmutatod? – kérdezte a kíváncsi Poci.
– Hát, azt majd meglátjuk a fürdőszobában – válaszolt Anya.
– Anya, Anya! Mutasd meg! – kérlelte Poci édesanyját.
– Nézd csak, ebben a flakonban van – mutatott Anya egy különleges kék színű flakonra.
– Mutasd meg!
– Gyorsan ülj be a kádba! – mondta Anya, miközben levette a polcról a titokzatos sampont.
Poci bemászott a fürdőkádba és várakozóan nézett édesanyjára. Anya lecsavarta a sampon kupakját.
– Szagold csak meg, milyen finom illata van!
Poci beleszimatolt a flakonba, és Anya mesélni kezdett:
– Ezt a varázslatos illatot messziről megérzik ám a manócskák, és előbújnak a csodás Manóbirodalomból. A buborékokban utaznak és a színes szappanbuborékokból kukucskálnak. Azt figyelik, hogy a gyerekek félnek-e a hajmosástól. Nézd csak! – mondta Anya, miközben kicsit megnyomta a flakont. Buborékok bújtak elő, és szivárványszínben csillogtak a levegőben.
– Figyeld a buborékokat! Látod, hogy csillognak a kis manószemek? – kérdezte Anya Pocitól.
Poci figyelte a csillogó, színes buborékokat.
– Szeretnél egy különleges manósapkát? – kérdezte Anya.
– Igen, igen! – lelkendezett Poci.
– Nézd csak! – Anya kis sampont öntött a tenyerébe. Összedörzsölte, és a habot rátette a kád szélén figyelő gumikacsa fejére. – Hápinak már van is manósapkája!
– Én is szeretnék! – mondta Poci.
– De ahhoz be kell ám vizezni a hajadat! A manók a buborékokból figyelik, hogy milyen bátor vagy.
– Jó – mondta bizonytalanul Poci.
Anya bevizezte a kisfiú szőke tincseit, és samponból hófehér manósapkát készített Poci fejére. Aztán hatalmas buborékot fújt.
– Nézzük csak, látják-e a kis manók, milyen ügyes vagy! Figyeld csak a buborékot!
Poci egész közel hajolt a buborékhoz, és a buborékból egy szőke, fehér sapkás manó nézett vissza.
– Ott a manó! Ott a manó! – kiabált Poci.
– Gyorsan öblítsük le a hajad, hadd lássa, milyen ügyes vagy! – mosolygott Anya.
Leöblítették, megtörölgették Poci haját és testét. Anya törölközőből újabb manósapkát csavart a kisfiú fejére, és bebújtak az ágyba.
– Te is érzed a finom samponillatot? – kérdezte Anya. – Tudod, a manók nagyon szeretik. A varázslatos illat mindjárt előcsalogatja Álommanót. Psssszt! Lehet, hogy már figyel is minket! –mondta Anya, miközben megpuszilta kisfiát és elővette a hajszárítót. Anya a hajszárítóval szétfújta a varázsillatot a szobában, hogy könnyebben idetaláljon Álommanó. Közben Poci haja is megszáradt. A kisfiú csöndben, a takaró alá bújva várta a manót, aki hamarosan meg is érkezett.
Kapcsolódó cikkek
