Hegedűs Judit 37 éves szerkesztő-műsorvezető
Férje: Nagy Endre 42 éves kommunikációs vezető
Gyermekük: Gréta Bella 3 és fél éves óvodás
Judit 2005 óta az MTV híradójának műsorvezetője, de ismerős lehet a budapesti regionális híradóból, az Este című közéleti és politikai hírháttér műsorból vagy az európai uniós Membrán információs magazinból. Judit nem sokkal a szülés várható időpontja előtt osztotta meg velünk és a kedves olvasókkal a babavárással kapcsolatos örömeit és aggályait. Beszélgetésünk óta négytagúra bővült a család.
– Azt gondolnám, hogy a képernyőről hamar lekerül, akinek kerekedik a pocakja. Meddig dolgoztál, és azóta hogyan telnek a napjaid?
– Mi, híradósok szerencsések vagyunk, mert ülő helyzetben a képernyőn nem igazán látszik a pocak. Addig maradhatunk, amíg jól érezzük magunkat, és persze ameddig képernyőképesek vagyunk. Mivel az MTV-nél messzemenően figyelembe vették az állapotomat a beosztásnál, gyakorlatilag a nyolcadik hónapig dolgoztam. Ekkor jelentkeztek a levegővételi problémák, amelyek kihatnak a beszédre. Azóta szervezem az „új gyerek” érkezését (a nevéről még nem sikerült döntenünk), csak most dől el, hol fog aludni, hogyan osztjuk be majd az időnket, és főleg miként osztjuk meg a figyelmünket, törődésünket a kislányunk és a baba közt. Egyébként alaposan lelassultam, nem kell sietnem, és ez felszabadító érzés.
– Az első várandósságodhoz képest ez most milyen?
– Bár az orvosom azt mondja, hogy szerinte sokkal jobban veszem az akadályokat, főleg lelkileg, én nehezebbnek érzem az elsőnél, a korom miatt. Régebben nagyon pezsgő életet éltem, aminek a következményei nyomot hagytak a szervezetemen. Azt mondogatjuk, hogy még ráérünk a gyerekvállalással, de azért ez így nem teljesen igaz.
– Esetedben szándékosan tolódott ki a gyerekvállalás?
– Nem, csak mindig volt valami, ami éppen fontosabb: munka, utazás, házépítés… kicsit énközpontú életet éltünk.
– Milyen volt az első szülésed?
– Gyors! Csak az ötperces fájásoknál mentem be a kórházba. Tízre értünk be, és egy órakor kint volt a gyerek. Hőségriadóban szültem, a kórházban ötven fok volt. Minden olyan gyorsan történt. Most sem tervezek előre, remélem, minden rendben lesz.
– Apás szülés volt?
– Igen, tévedésből. Mialatt vajúdtam, a férjem elaludt a stressztől. Felébresztettem, hogy menjen le kifliért, mert ha nem ehetek, biztosan rosszul leszek. Mire visszajött, mindenki azt hitte, hogy már megszültem, gratuláltak neki, és beterelték a szülőszobába. Így aztán premier plánban nézhette végig a szülést. Általában azt sem bírja, ha valaki elvágja a kezét, de akkor teljesen átlényegült.
– Rutinos kismamaként ezúttal másképp élted meg a babavárást?
– Most nem olvastam el annyi szakirodalmat, de ettől eltekintve minden ismétlődik: ugyanazok a félelmeim, hogy vajon egészséges lesz-e, minden rendben lesz-e a szülésnél, hogy az egész életünk megint a feje tetejére áll, és persze mit szól majd hozzá a kislányunk.
– Hogyan mondtad el neki a gólyahírt?
– Ez érdekes történet: háromhetes terhes voltam, még én sem voltam benne teljesen biztos, amikor Gréta odajött hozzám, és azt mondta, hogy „kistesó van a hasadban”. Azt is megmondta, hogy kislány lesz. Ezek után le sem tagadhattam, beismerni pedig nem volt jó érzés, hiszen még bármi közbejöhetett volna.
– Van valamilyen stratégiátok a testvérféltékenység megelőzésére?
– A kislányunk magától értetődőnek tartja, hogy a kistestvér is velünk fog aludni, és már bekészítette a játék babája ágyát a hálószobánkba, nehogy valamiről lemaradjanak. Bár nagyon várja a kistestvért, igazi 24 órás gyerek: mindig a figyelem központjában van, és mindenkit lefoglal maga körül. Amikor rugdalózókat vettem a kisbabának, és kiesett a csomag a kezemből, Gréta azt gondolta, hogy neki vagy a játék babájának vettem. Amikor felvilágosítottam, hogy a húgának lesz, egyből megsértődött. Elvitte a kis ruhákat, aztán némi apai lelkizés után másnap reggel mindet szépen visszaadta… Trónfosztás lesz. Hogy hogyan fogjuk kezelni, még nem tudjuk – majd mindig az éppen adódó helyzetben próbálunk okosan cselekedni. Sokszor készültünk már fel hiába – a kisgyerek mindig másképp reagál, mint amire az ember számít.
– A férjed mennyire veszi ki a részét a gyerek körüli teendőkből, számíthatsz-e majd rá a pelenkázásnál?
– Teljes mértékben részt vesz a gyerekkel kapcsolatos feladatokban. Erős akaratú ember – akárcsak én –, sokat harcolunk, de szuper apa! Annak ellenére, hogy igazán férfias férfi, magam is meglepődtem, milyen sokat foglalkozik a lányával: fürdette, pelenkázta, hozza-viszi az óvodába, együtt sétálnak és élnek közösségi életet a faluban.
– Melyikőtök a szigorúbb szülő?
– Az alapvető dolgokban nagyon egyetértünk, mindketten szigorúak vagyunk. Csokievésben és az esti mesék mennyiségét illetően az apja engedékenyebb.
– Számodra mi a legnagyobb kihívás a gyereknevelésben?
– Az állandó készültségi állapot és a nálam erősebb akarat váratlanul ért. Folyamatosan azon töprengek, hogy amit csinálok, azt jól csinálom-e.
– Két gyerek mellett lesz esélyetek arra, hogy néha kettesben szervezzetek programot?
– Az elméleti lehetőség megvan, de eddig is nagyon ritkán jártunk el. Talán lehettünk volna kicsit lazábbak, bízhattuk volna gyakrabban másra a kislányunkat.
– Említetted, hogy nincs még neve a babának – sok időtök nem maradt kitalálni.
– A Nagy névhez valami különlegesebb illene, de nem akarjuk, hogy idegen hangzású legyen. Sajnos a két kedvenc lánynevünket Gréta Bellánál ellőttük. Nem gondolkodtunk előre. Most pedig nagyon távol állnak az elképzeléseink a férjemmel. Megkérdeztük Grétát, hátha, de ő a Gomb, a Hópehely és Harcos „neveket” sorolta fel. Szóval egyelőre nem lettünk okosabbak…
– Mikor láthatunk újra a képernyőn?
– Leghamarabb fél év, de inkább egy év múlva. A szoptatástól teszem függővé, de sok múlik azon is, mit hoznak a csatornán belüli átalakulások. Részmunkaidőben fogok dolgozni, így több időm lesz a gyerekekre.
Csak három hét telt el az interjú óta, amikor megcsörren a mobilom, és a vonal másik végén vidáman csilingel Judit hangja: Itthon vagyok a babával!Mi lett a neve? – kérdem kíváncsian. Flóra Bíborkának hívják, és az István Kórházban született 2,95 kg-mal 02.26-án 14.45-kor – válaszol az édesanya. Mint megtudom, a szülés nem a tervek szerint zajlott, mert a baba nem sokkal a kiírt időpont előtt haránt fordult, így végül csak császármetszéssel tudták a világra segíteni. Azóta viszont minden a legnagyobb rendben zajlik, Flóra jókat alszik és kis nógatással szopizni is hajlandó.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
