Miért korszak: vegyük a fáradságot, és válaszoljunk tudásunk szerint minden kérdésre
Mielőtt az első gyerekem elérte volna a miért korszakot, nagyon vártam már, hogy frappáns gyerekkérdések töltsék be a házat.
Kíváncsi voltam, milyen eredeti kérdésekkel fog előállni. Törvényszerűen meg is érkezett ez a korszak is, és pár hét után már értettem, miért tartja ezt sok anyuka roppant fárasztónak. Mert valóban az. Nem lehet egy kérdést rövidre zárni, egy válasz rögtön szüli az újabb kérdést. És persze egy páréves gyerek nem veszi azt figyelembe, hogy anya épp fáradt, frusztrált, vezet, másra figyel stb.
Mégis, azt gondolom, borzasztó fontos alapokat teszünk le gyerekünk intellektuális fejlődésében, ha türelmesen válaszolgatunk a kérdéseire. És nem elsősorban azért, amit válaszolunk neki, hanem mert megtanulja, hogy kíváncsinak lenni jó, kérdéseket föltenni érdemes, és a gondolkodás által egyre több és több információhoz juthat. Egyszerűen az a világkép alakul ki benne, hogy kérdések által a világ felfedezhető, nem kell félni az ismeretlentől, hiszen az meg/kiismerhető.
Sokat kritizáljuk a mai oktatási rendszert, hogy nem arra buzdítja a gyerekeket, hogy kérdezzenek, sokkal inkább azt várja el tőlük, hogy a leadott anyagot bebiflázzák. Ez sajnos a legtöbb helyen így is van, de ha minden rosszallásunkat az iskolára zúdítjuk, akkor sem biztos, hogy a helyzet változni fog.
Azt lenne inkább érdemes megnézni, mi az, amit a szülő igenis tehet azért, hogy jó kérdező, azaz kíváncsi tanuló legyen a gyereke. Hát, például azt teheti, hogy otthon már egészen kicsi kortól kezdve arra buzdítja a gyerekét, hogy kérdezzen nyugodtan. A kérdésekre pedig normálisan, kielégítően és persze a gyerek szintjén mindig válaszol. Ha erre az adott helyzetben nincsen lehetőség, akkor azt lehet neki mondani, hogy “Erre most nincs időm válaszolni, de ne felejtsd el, és térjünk majd vissza rá, jó?” És igenis térjünk vissza rá! Sőt szerintem az is nagyon fontos, hogy elismerjük, ha valamit nem tudunk: “Hűha, ez valóban jó kérdés. Nem is tudok rá így hirtelen válaszolni. De tudod mit? Nézzünk utána közösen!”
De fontos, hogy ilyenkor tényleg járjunk utána a dolognak és ne csak lerázó szöveg legyen! (Halkan jegyzem meg, ha a gyerek azt látja, hogy ilyenkor az internet segítségével tudjuk meg a választ, akkor még azt is megtanulhatja, mire való valójában az internet, így nem az online játékokkal és a közösségi oldalakkal teszi egyenlővé a világhálót.)
Szóval, ha jó mélyen elültetjük a gyerekünkben, hogy a kérdéseire választ kap, akkor az iskola majd kevésbé tudja kikezdeni a kíváncsiskodó természetét. De ha már otthon elvesszük a kedvét, hogy kérdezzen, akkor az iskolában pláne leszokik a kérdezősködésről. Pedig a helyes kérdésfeltevés a tanulás lényege. Mert ha egy gyerek maga fogalmazza meg, hogy mit akar megtudni, akkor valószínűleg fontos számára a válasz, és jobban is fog emlékezni rá. Sugata Mitra, a neves pszichológus által létrehozott School in the Cloud iskolai programban például központi szerepet foglalnak el a gyerekek által feltett kérdések, olyanok, minthogy “Miért van hajunk?”, “Honnan ered és miért fontos a boldogság?”, “A többnyelvű emberek milyen nyelven álmodnak?” stb.
Szóval ebben az esetben is, mint oly sokszor, az a meghatározó, mit hoz a gyerek otthonról, milyen indíttatással indul. Persze egyszerűbb az iskolát, meg a tantervet szidni, de sokkal célravezetőbb magunkba nézni és ott keresni a megoldást (vagy legalább egy részét). Ha mi, szülők minden tőlünk telhetőt megteszünk, akkor nyugodt lelkiismerettel engedhetjük útjukra a gyerekeinket.
És a te gyermeked milyen zseniális és emlékezetes “miért”-kérdéseket tett fel neked? Oszd meg kommentben!
A szerző írásaival itt is találkozhatsz: Csupa Szív Magazin, FB-oldal
További cikkek a miért korszak témában:
Kapcsolódó cikkek
