
(Kép forrása: Getty Images)
Bár úgy tűnhet, hogy a képzeletbeli barát arról szól, hogy mindig legyen egy játszótárs a kisgyerek közlében, ahogy azt Roseann Capanna-Hodge, okleveles iskolapszichológus, integratív gyermek mentális egészségügyi szakértő elmondta a Scary Mommy-nak, mégis több ennél egy ilyen barát. A szakember szerint a gyerekek ezzel is feldolgozzák az érzéseket, fejlesztik a szociális készségeket és az önszabályozást is gyakorolják. „Ez egy módja annak, hogy biztonságban érezzék magukat, a kreativitásnak, és hogy kontrollálják a világukat.”
A képzeletbeli barátok segítik a gyerekek önbizalmának fejlődését és az érzéseiket kezelni. „Egy képzeletbeli barát remek megnyugtató társaság lehet, aki lehetővé teszi, hogy teljes elfogadással kifejezhesse magát, ahogy a gyerek elkezd önállóan navigálni a világban” – mondta el a szakértő a portálnak.
Szerinte a gyerekek általában 3-7 éves koruk között alkothatnak képzeletbeli barátokat, amikor felfedezik a kreativitásukat, és a játékon keresztül megtanulják szabályozni a nagy és a kellemetlen érzéseket. „Ez a elképzelt-, illetve a szerepjáték csúcsidőszaka, és ahogy növekednek, a képzeletbeli barátaik gyakran összetettebbé válnak és akár bizonyos szerepeket tölthetnek be a mindennapi játék során, ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, átsegítve őket a kihívásokon és segítve a problémamegoldásban” – magyarázta.
Leslie Sanders klinikai pszichológus elmondta a portálnak, hogy a képzeletbeli barát teljesen normális, egészséges része a gyerekkornak. A kutatások szerint a gyerekek 65 százalékának van valamikor képzeletbeli barátja. Annak a jele is lehet, hogy a gyermek agya dolgozik azon, hogy rájöjjön a kapcsolatokra, az érzésekre és az önszabályozásra anélkül, hogy a szülőnek a segítségére kellene sietnie. Amikor ideges, unatkozik vagy túlterhelt, a képzeletbeli barát segíthet.
De miért tűnhetnek el egyik pillanatról a másikra?
Egyik nap még szó van róla, majd másnap már nem beszél róla, vagy úgy tesz, mintha soha nem is létezett volna – miért lehet ez? Capanna-Hodge szerint ez teljesen természetes jelenség, és általában akkor történik, ha a gyerekek erősebb megküzdési készségeket fejlesztenek ki, több valóságos barátjuk lesz, vagy jobban elmélyülnek a tevékenységekben. „Ahogy a gyerekek nőnek és az idegrendszerük érik, természetesen túlnőnek a képzeletbeli barátaikon” – mondta.
Sanders szerint ez pozitív jele annak, hogy a gyerek szükségletei más forrásokból is megoldódnak, például barátságokon vagy alternatív játékformákon keresztül.
Egyszerűen a gyermek növekvő függetlenégének és érzelmi érettségének a jele. Viszont szüksége lehet némi támogatásra a képzeletbeli barát eltűnése után – Capanna-Hodge a következőket javasolja ebben az időszakban:
- beszélgessünk a gyermekkel pozitív színben a képzeletbeli barátjáról, kiemelve jó közös pillanatokat
- biztosítsunk lehetőséget számára, hogy más hobbikba terelhesse a kreativitását, mint például a rajzolás, a történetek játékokkal való eljátszása stb.
- ha hiányérzete van, nyugtassuk meg, hogy nem baj, ha így érez, és mondjuk el neki, hogy gondolatban mindig ”meglátogathatja” a barátját, ha szeretné