Márpedig egy ötgyerekes családban igen gyakran van születésnap és ezzel együtt igény arra, hogy rendezzünk zsúrt – vendégekkel, más gyerekekkel, legyen hejehuja, dínom-dánom, égszakadás-földindulás.
Mert egy menő szülinapi zsúr nem egyenlő az angolkisasszonyok teázásával némi jól nevelt beszélgetéssel párosítva és minél rövidebb idő alatt lezavarva. Nem! Egy zsúr maga a tornádó, vagy hurrikán, ki minek nevezi a lakást romba döntő anyaellenes jelenséget.
Ha valaki most azt gondolja, hogy milyen gonosz nőszemély vagyok, aki még ennyi kényelmetlenséget sem vállal be a gyerekeiért, gyorsan meg kell cáfolnom: tartok zsúrt, sőt néha vendégeket is szoktunk hívni, de ez a két esemény nem esik egybe… sem időben, sem térben.
Egyszer, de tényleg csak egyszer – zsenge ifjú szülő koromban – hajlottam rá, hogy nálunk rendezzük meg Nagyfiú zsúrját (az elsőt) és meghívjunk magunkhoz 5-6 kis vendéget, természetesen főleg fiúkat.
Szerencsére vagy elsőszülött gyermekem szerencsétlenségére – nézőpont kérdése – a nagy esemény előtt össznépi, családos sátoros ünnepet ültünk szintén születésnap okán. Összegyűlt a kis család (alig negyven fő) egy budai, harmadik emeleti lakásban és én akkor már tudtam, hogy soha, de soha az életben nem lesz zsúr a lakásunkban csak akkor, ha én előtte kiteszem onnan a lábam és hátra se nézek.
Férjben hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg az átélt események hatására, mert miután hazaértünk, nekifeküdt az internetnek, hogy felderítse a legközelebbi, születésnapi rendezvénynek otthont adó külsős helyszínt, ami elég távol, de ugyanakkor elég közel is van az otthonunkhoz, de semmi esetre sem benne, és ahol bátran kitombolhatják magukat a gyerekek anélkül, hogy mi kivándorolnánk a szomszédokkal együtt egy nagyon távoli országba és örökre elmenjen a kedvünk mindenféle vendéglátástól.
A gyerekeink számának növekedésével még többre és többre értékeltem Férj akkori buzgalmát és szorgalmát, amellyel megtalálta az ideális helyszínt, ahol végül is éveken át tartottuk – és a jövőben is tartani fogjuk – a születésnapi zsúrokat mindenki nagy megelégedésére.
Őszinte csodálattal tekintek azokra a szülőkre, aki bevállalják az otthoni ünneplést kisebb-nagyobb vendégsereggel, de öt gyerekkel az élet kvázi olyan, mintha minden nap szülinapi zsúrt ünnepelnénk. Csak a torta hiányzik, a zsibongás, a látszólag unatkozó, de a bennük feszülő energiától majd felrobbanó gyereksereg értelmes(nek tűnő) tevékenységgel való lekötése, majd ennek kudarcba fulladása utána az ereszd-el-a-hajam életérzés a mindennapjaink része.
Kapcsolódó cikkeink:
A cikket a Mom with five blog szerzője írta.
Kapcsolódó cikkek
